Hogy lehet egy ilyen munkát ép ésszel kibírni?

És még hozzáteszem:

Minden munka moton, inkább itt az a kérdés, hogy melyik monoton munka tetszik neked a legjobban, mi fog meg téged?

Vagy mit tartasz értelmesnek és mivel akarsz a legtöbb pénzt keresni.

Az ember eszerint választ és mérlegel.

Programozó??? Na hát annál még a villamosvezetés is izgalmasabb...:D

Te is ugyanúgy egy széken ülsz, be vagy zárva, és nézel magad elé. De legalább a villamosvezetőnél a táj változik...:D

A legelviselhetetlenebb dolog olyan monoton munkát végezni, amit az ember utál. Gyártósori munkás például csak akkor lennék, ha tényleg élet-halál kérdése lenne. Nem is találkoztam még olyannal, aki azt mondta volna, hogy tök jó dolog szalagmunkát végezni, és hogy szereti a munkáját.

Egy villamosvezető azért ennél jóval izgalmasabb meló, és sokan vannak, akik szeretik csinálni. Egész egyszerűen azért, mert nem vagyunk egyformák, mindenki mást szeret, más az érdeklődési köre. Egyik ismerősöm pincér. Szereti a munkáját, és mindig is az akart lenni. Én meg ki nem bírnám.

Én meg rendszergazda vagyok, és szeretem a munkámat, más viszont rémesen unalmasnak találja. De ez a természetes, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz.

Aki szeret valamit csinálni, annak az érdekes, akitől meg teljesen idegen az adott munka, annak számára az rém unalmas.

Majdnem mindenben meg lehet találni az izgalmat és a monotonitást is. Nekem is sokan mondták, hogy nem dolgoznának semmi pénzért a munkakörömben. Milyen unalmas már egész nap a monitort bámulni, meg döglött gépeket szerelni. Én meg azt látom, hogy ez egy izgalmas munka, azon dolgozni, hogy egy több száz számítógépből álló rendszer működjön, ha valahol hiba van, azt elhárítani, és persze, vannak unalmas, monoton részek, de szokatlan helyzetek és kihívások is akadnak bőven.

Inkább az a kérdés, hogy ki mit lát ebben a munkában? Vagy akár a tiédben? Akinek ez egy idegen világ, az csak annyit lát, hogy milyen rossz már, csak ülni kell, és monoton bámulni a képernyőt. Számodra meg a monitor maga az pusztán egy eszköz, és a munkád lényege az, hogy az éppen aktuális feladatnak megfelelő algoritmust megtaláld és megvalósítsd. Ugyanígy számodra meg egy villamos- vagy metróvezető munkája tűnik annyinak, hogy egész nap ül, meg néha megnyom egy-egy gombot. Te csak annyit látsz meg benne, amennyit a mi munkánkban látnak sokan mások. Azt, hogy igazából mit is jelent villamosvezetőnek lenni, meg mi az, ami szerethető benne, azt mi nem látjuk.

13/24: Én sajnos ugyanez a típus vagyok. Próbáltam már 3 év alatt kereskedelmet, vendéglátást, most irodában vagyok mint adminisztrátor már fél éve, de már most felvágnám az ereimet, nagyon monoton, minden nap ugyanaz, kedvem semmi, előrelépési lehetőség nincs, viszont jól fizet. Nincs új feladat, nincsenek új emberek, nincs változatos munkaidő, mindig minden egyes nap ugyanaz. Szóval nekem ez sem jött be. :-D

21L

Szerintem a 24-es válaszoló mindent leírt ezzel kapcsolatban, amit én is kiszerettem volna fejteni.

Egyébként a kérdés elég lenéző ("ép ésszel")

Gondolj abba is bele, hogyha mindenki feladná a szemedben lévő monoton munkákat, mint pl. a villamosvezetést, akkor megállna a világ és rád sem lenne szükség.

Mindenkire szükség van, hogy a világ mozgásban legyen. Szó szerint :)

Üdv: 20-as válaszoló

Vagy úgy, hogy megszokja, vagy valóban szereti.

Én pl. a monoton munkákat szeretem, amik nem járnak stresszel. Nem érdekel a karrier, semmi kedvem előléptetésekhez és egyenesen gyűlölnék csapatfőnök lenni.

Pedig amúgy szeretek tanulni, bővíteni az ismereteimet, sokoldalú az érdeklődési köröm, mégis a mások által uncsinak érzett munkák az én álommelóim.

- nem cseszeget senki

- nincs teljesítménybér

- jó a fizetés 120-150nettót biztosan megkapják

- nem kell atomfizikusnak se lenni

én egyből elcserélném erre az én munkámat.

* nincsenek idióta munkatársak

- senki sem pofázik bele a munkádba

- védve vagy az utasoktól