Egy rossz evő, rossz alvó egyerek mellett hogyan lehet kibirni ép ésszel?

Az én fiam 1 évesen nem 6x kelt visítva, hanem még kb. úgy 15-20x, viszont akkor még jól evett. 16 hónapos kora óta sokkal jobban alszik, általában 2-3x ébred meg éjjel, viszont most meg alig eszik, mert nagy nehezen bújtak ki a szemfogai, most meg már jönnek a rágók.

A gyereked enni fog, ha éhes, mástnem, gyakrabban megkínálod valamivel, ilyen időszakaiban inkább azzal, amit szeret. És, hogy 1 évesen 6x kel, egyáltalán nem számít rossz alvónak az enyémhez képest, mert volt olyan éjszakánk is, hogy nem csak 15x, de 25x is felsírt. Csináltam szépen a dolgom napközben, én vállaltam, én gondoskodom róla, akármilyen is. Annak nyilván valami oka van, hogy gyakran kel, de nem az, hogy téged idegesítsen, hidd el.

Úgy lehet kibírni, ahogy egy nagyon sírós gyerek mellett, aki napi 16 órát ordít végig.

Nehezen.

Egy dolog járjon a fejedben, hogy hamar fel fog nőni, csak az első 10-15 év a nehéz. :)

Tudom, ez most nem nyugtat, de a gyerekek simán leszívják a vérünket. Az egyik azért, mert nem eszik, a másik nem alszik (vagy ugye együtt a kettő), a harmadik ordít, a negyedik meg beteg...

Szóval igen, szörnyen nehéz, és lesz pár ősz hajszálunk.

Aztán idővel csak a szépre próbál majd emlékezni az agyad.

Addig pedig türelem, kitartás!

Ha rendesen fejlődik, akkor nagy baj nem lehet.

Én 16 kilóval mentem suliba (majdnem 7 évesen). Vékony voltam, nem ettem, anyukám rohant utánam, hogy csak egy falatot egyek, de nem ettem.

Most 30 vagyok, teltkarcsúnak mondanám magam (mert így jól hangzik), és köszönöm jól vagyok. Az már más kérdés, hogy anyukám idegei kivoltak akkoriban.

Mondjuk kaptam én is ajándékba egy bőgőmasinát, úgyhogy az én idegeim meg ezért táncolnak. Pedig már 4 éves....

Túl leszel rajta!

Elsőnek: érett gondolkodással sem biztos az ember abban, hogy mi vár rá egy gyerekekkel. Csupán mert tudnak meglepetéseket okozni. Úgyhogy meg lehet engedni egy anyukának, hogy kicsi néha panaszkodjon és kilegyen.

Majd visszazökken a kerékvágásba.

*most 30 éves vagyok, nem 30 kiló :D

bocs, ha félreérthető

A kilóim számáról jobb, a nem nyilatkozom :)

1 és 5: nagyon jó, amikor valaki ilyen segítőkész, és tapasztalati alapon meg tudja fogalmazni a véleményét. :)

Nekem ez lenne vállalhatatlan, nem pedig az, ha egy anyuka fáradt és kicsit kikészült a gondok miatt.

Rémálmom volt a nemalvó gyerek, terhességem alatt titkon azért könyörögtem, hogy csak aludjon a gyerek, Alszik is. Úgyhogy erre a részre a válasz: nem tudom. Én biztos még a jelenleginél is lestrapáltabb és feszültebb lennék, ha nem hagynának aludni. Az első hónapokat konkrétan megváltozott tudatállapotban töltöttem (hatóránként kellett szoptatnom betegségek miatt).

A nemevés elleszere viszont a leszarás (bocsánat a kifejezésért). Önnön akaratából még egyetlen gyerek sem halt éhen amióta a világ fennáll. És ezek az időszakok jönnek-mennek. Vannak koplalós időszakok, válogatós időszakok és "rendben" időszakok. Kár kikészteni magadat és őt az ezen való görcsöléssel, mert semmit nem érsz el vele pozitív irányban. Fog enni ha éhes lesz. Van aki egész nap semmit nem eszik nálunk az oviban (ötéves lányom van), délután megjön anyukája, odaadja neki a reggeliről maradt óvodai szelet üres kenyeret, amit e célból eltesznek az óvó nénik folpackba, és lám, a gyerek eszik (ugyanazt a kenyeret!). Viszont így gyakorlatilag egész nap semmit nem eszik. A gyerekek furcsák. De nem halnak éhen. Nem szabad ezen rugózni, mert pont az ellenkező hatást éred el, mint amit szeretnél.