Most komolyan, van olyan aki otthon marad egy náthával?

Gyere be hozzám nyugodtam a boltba, ahol dolgozom. Segítek a neked megfelelő terméket kiválasztani, tanácsadással, de bocsi, pár percenként fújom a turhát, tovább fog tartani. Úgyhogy ne rohanj. Nem veszek fel maszkot, mert nem akarom a taknyomat nyelni, így sem kapok levegőt.

Te be vagy zárva sajnos a saját mérgedbe. Megfelelési kényszered van, plusz mártír vagy. Na meg irigyled azt, aki ki tudja mondani a saját szükségletét, és ki tudja mondani, hogy "beteg vagyok, nem megyek pár napig, pihenésre van szükségem". Te ezt nem tudod megtenni. Te az a típus vagy, aki szülni is kapálásból vittek.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen erősségű nátháról van szó. Ha csak érzem, hogy be van dugulva az orrom, azért nem fogok otthon maradni. Akinek ömlik a taknya, öt másodpercenként tüsszög és köhög, az fertőző, zavaró a környezetének, és önmagának is kellemetlen, ilyenkor otthon kell maradni. Rohadt bosszantó, amikor valaki széttüsszögi a munkahelyét, csak hogy hősködjön, aztán rövidúton mindenki lebetegszik körülötte.

A láz pedig nem játék, iszonyúan megterheli a szívet, ha ilyenkor nem pihensz. Amikor majd 40 évesen szívinfarktust kapsz, semmit nem fog számítani, hogy milyen fantasztikusan alacsony volt a táppénzes napod.

Természetesen kivételt képez ezalól, ha valaki azért nem emr hiányozni, mert létszükséglete a teljes fizetés - olyankor megértem, ha valaki így is próbál helytállni, de olyankor sem javasolt, és egyáltalán nem normális.

#12 Teljes képzavar a mártírkodást azzal összekeverni, hogy egyszerűen tudom mi a kötelességem és elvégzem a feladatomat amit vállaltam, és nem terhelem a többeikre.

A hozzád hasonlók meg addig mondogatják a szükségletüket, és ücsörögnek otthon mindenféle mondvacsinált ürüggyel, amíg ki nem vágják őket a francba. Teljesen jogosan.