Melyik volt a legcikisebb állásinterjúd, és miért?

Rendőrnek tanultam, rendőrségre akartam menni dolgozni. Első munkahelyem lett volna.

Aki lett volna a felettesem, nyersen közölte, hogy lány létemre rendőrként akarok dolgozni? ugye tisztában vagyok vele, hogy ez egy férfi orientált szerv?

Ha nőként akarok valamit elérni, azért tenni kell. Sűrűn, alázattal. Márha értem a célzást...

Hiába a több év tanulás, inkább le mondtam erről a pályáról.

11 vagyok, szerintem nekem szólt a 12es komment.

Én nem bánom egyáltalán. Holott tényleg gyerekkorom óta akartam, ezért tanultam.

Osztálytársaim, barátaim lettek végül rendőrök. Pár éven belül mind otthagyta.

Barátnőm előrelépett, de tényleg az volt az ára, hogy a kapitányság fele végigment rajta. Én nem tudtam volna tükörbe nézni.

Helyette inkább okj-n 2 év alatt csináltam egy szakmát, amivel most dupláját keresem annak amit ott keresnék.

Tudom, hogy reggel 7re bejövök, fé4re tudok menni a gyerekekért az oviba. Nem az van, hogy ma így osztanak be, holnap úgy. Vagy odaérek, vagy nem.

Na meg itt nem kell tartanom attól, hogy holnap valaki megkésel vagy stb.

Tudom, ez nem válasz a kérdésedre, meg valószínű számodra nem is releváns. Csak leírtam, hogy jó döntés volt :)

Kicsit laza interjú, nem sok személyes kérdés, tényleg a munkavégzés körül forgott az egész,bár elég flegma volt a pasas.

Mikor kijöttem, a sarokig nem jutottam el, és hívott.

Gondoltam lemaradt valami.

Hivatalosan hangnemben bejelentkezett, hogy ő xy és egy interjúra egyeztessünk időpontot. Mondtam neki, hogy most jöttem ki.

Mondta, hogy jaaaaa.. és letette.