Ha a boltban azt látják, hogy hatalmas a sor és nem látni a végét, miért nem hajlandók nyitni még egy kasszát?

Pedig sajnos ezek a dolgok mindig az üzlet dolgozóin csattannak le, akik valami oknál fogva kénytelenek ott dolgozni.

Hányszor kellett pl. szájbarágósan elmagyaráznom a hőbörgő vevőnek, hogy nem azért nincs az akciós termék, mert át akarjuk vele verni a vevőt, hogy aztán ide jöjjön, és mást vegyen meg drágábban. Hanem azért, mert országos újság van, és akik kiadják, szerkesztik fogalmuk nincs róla hogy nálunk nem is forgalmazott az adott termék...

40: Én nem védem, de elég magas az ingerküszöböm. Ha néha várni kell, mert többen vannak, pl. ünnepnap miatt, az oké.

Ha mindig nagyon sokat kéne várni, akkor egyszerűen nem oda járnék vásárolni. Így tudod jelezni, hogy nem vagy elégedett.

Ha ki sem próbálod, nem is tudhatod.

Nyilván egyszerűbb ezt a narratívát legyártanod, azzal nincs melód.

Nem olvastad a saját kérdésedet?

Eleve úgy tetted fel, hogy nem hiszed, hogy ez valós probléma, hogy nincs ember.

Ne várj buksisimit azoktól, akik történetesen pont benne vannak, belelátnak. Mert nagyon is valós, hogy nincs ember. Te azzal kezdted, hogy ez egy hárítás.

Igen, kijelenthető. Több helyen van tapasztalatom a kereskedelemben. Drogéria, élelmiszerüzlet, non-food (Kik, Pepco, TEDi), és mindenhol ez van. Én alapvetően szeretem az embereket, szeretem az eladói munkát, szeretek segíteni, de a környezet, az elvárások, a csökkenő vagy nulla empátia, irreálisan alacsony fizetés, mérgező kollégák, mérgező főnökség, modern rabszolgaságba taszítás megutáltatta velem.

Illetve nem tudom eldönteni, hogy ezt utálom, vagy azokat az embereket, akik nem tudnak ez ellen fellépni, határt húzni, nem tudják az értéküket, beállnak a birkasorba. És ezzel tönkreteszik az egészet.