Hogyan ne fogjam fel börtönnek a munkahelyet?

Tele vagyok energiával kémiával meg ezek, annyira el tudnám kepzelni hogy szép nyári napokat pasikkal töltök kocsi zene bandázás strand sztorik, menni utazni mindenhova, vagy inni is kicsit, ehelyett bent rohadok minden nap mint vmi apácazárdában nők közt, hozni kell az ügyes okos formát, "takarni" hogy nő is vagyok(semmi szexizés, affektálás, idióta röhögés, hanem hivatalosan állva komolyabb beszélgetések, small talk udvariasság, egesz nap ülni a gép előtt, stb.)

De mégha lenne értelme mert mondjuk életeket mentek, éhezőknek adok segítséget, vagy munkát embereknek családoknak, vagy lakhatást, fejlesztések, bármi, de nem, kisfogaskerék vagyok, azert mennek el az éveim, évtizedeim, hogy pl be legyen iktatva egy számla, módosítva legyen pár szerződés, el legyenek számolva a kiküldetések, egyezzen a leltár a valosággal.

Magyarán azert rohadok bent az egész életemben hogy pl beírjam excelbe hogy megtett km x. Üzemanyag koltség y.

Meg ilyenek.

(Nyilván másik melot nem találok ill. Örülök ha egyáltalán talalok munkát, ne ez a része érdekel, hanem hogy viseljem azt el ha minden nap ugy jövök be dolgozni hogy annyira nem is kéne leélnem az életem annyira máshol kéne lennem, hanem pasikkal a kocsiban és húzni el bàrhova.

(Hétvégèken gyerekre vigyázok az kiesett)

Elrepülnek úgy az évek, évtizedek, hogy visszatekintve azt látom csak magamrol hogy leültem az egész életem egy monitor előtt.

Elnézem néha a munkatársakat ők olyan jól nyugodtan jókedvvel lelkiismeretesen dolgoznak minden nap, mintha nem is gondolkodnának, pötyögik a gépen a számlákat, intézik a céges dolgokat, teljesen be vannak olvadva ebbe a "mátrixba", mint valami AI-k, robotok komolyan.

Leülnek reggel és már szakmai beszélgetések mennek sőt ez jellemző 98%-ban, túlórának csúsztatnak, tisztára meg vannak "hipnotizálva." Nincs "lázadás".

Én meg lesek ki az ablakon hogy kint süt a nap, de nem mehetek ki, már csak rácsok hiányoznak az ablakról hogy teljes legyen az összkép..