Miért is ne ölném meg magam?
A családomnál kezdődött.
Egyébként sem volt normális családom. Az anyám 17-18 éves koromra megőrült és kidobta apámat, bár apám sem volt teljesen normális. Utána engem szemelt ki. Én még középiskolába jártam, ahol egyébként ígéretes eredményeim voltak. De egyedül az őrült anyám mellett nem sokáig bírtam szusszal. Egyre többet maradtam ki az iskolából, mint egy drogos, otthon feküdtem és aludtam, mert nem mertem kimenni közösségbe, még a lakáson belül is inkább bezárkóztam.
Ennek az időszaknak akkor lett vége amikor nagyon nehezen, de felvettek egy vidéki művészeti egyetemre (kollégium), eljátszottam, hogy gazdag vagyok, befolyásos a családom, ment. Simán felvettek, persze ebből semmi sem volt igaz. Idővel a tanároknak is leesett és a diákok között felállított kis ranglétra alján találtam magam. Hirtelen mindenkinek büdös lettem, menő arcból én lettem a gáz alak, a kiközösített.
Utána átmentem egy másik egyetemre és nagy nehezen találtam azért magamnak egy vidéki barátnőt. Nem is tudom hogyan, mert mostanában bárhogy próbálom nem megy. Lehet a világ változott meg azóta. A barátnő miatt kezdetileg sikeresnek éreztem magam, de anyám rögtön ki is dobott a lánnyal együtt. A lányhoz költöztem, ahol felújítottunk egy fűtetlen, szar, semmire sem használt helyiséget, amiből rengeteg vackot és szemetet pakoltunk ki. Én már akkor éreztem, hogy ezek a művészeti egyetemek nem okésak, és ahogy elkezdtek velem a másik helyen is ugyanúgy viselkedni mint az elsőn, sőt annál még sokkal mocskosabbul, úgy döntöttem, hogy az energiámat abba fektetem hogy (kvázi hajléktalanként) a lánynál a felújításra koncentrálok. Hamar meg is találtam a megváltást. A kis paradicsomot. Kertet, kis lakást, a lánnyal is jól megvoltunk. Persze a családnak már az elején sem tetszett ez az odaköltözősdi de amíg minden pénzemet beleöltem nem szóltak bele a dologba. Utána már próbáltak eltávolítani végül elérték (kapcsolatunk fénypontján) hogy szakítsunk. Még pontosan magam sem tudom hogyan.
Egyáltalán tényleg fényponton volt-e az a kapcsolat.
Én az egyetemről is ledarálódtam kénytelen voltam halasztani, magam alá kerültem és vettem egy repülőjegyet külföldre. Ott szinte hajléktalanként tengődtem, sátoroztam, hippikkel vándoroltam, majd keservesen meguntam ezt a gyötrelmes életmódot és hazajöttem, a nagypapám fogadott be. A nagypapámnál jó helyre leltem ahol majdnem rendbehoztam magam, az egyetemre is kezdtem új, független gondolkodásmóddal visszaszivárogni, de arra hivatkozva, hogy nekem dolgoznom kéne, ráadásul nagyon keményen, egy gyárban ahol munkásszállást is adnak, gyakorlatilag kidobott. Nyár volt, ezért én a balatonra mentem dolgozni.
Nem igazán fizették meg, semmit sem tudtam félretenni, semmit. Komolyan, pedig nem igazán költöttem semmire élelmiszeren és lakhatáson kívül és nem is büfében ettem minden nap. Szóval se kocsi, se telefon semmi és már 25 éves voltam.
Úgy gondoltam inkább kimegyek külföldre ezért a benelux államokba vettem egy nagyon olcsó jegyet. Ott hiába kerestem munkát papírok nélkül nem ment, aki pedig munkát ígért, csak csúnyán kihasznált, volt, hogy rabszolga voltam egy nagyon gazdag családnál, majd végül úgy dobtak ki az ígéretek helyett mint egy kutyát, volt, hogy csóró diákok várták azt, hogy majd gazdag turistaként én kaját veszek nekik meg bulizni viszem őket, aztán amikor rájöttek, hogy nem kidobtak. Egy fesztiválon találtam alkalmi munkát amiből félre tudtam tenni annyi pénzt, hogy még németországot, svédországot is megnézzem (természetesen munka után kutatva) végül haza kellett jönnöm.
Természetesen a nagyapám még a cuccaimat sem akarta visszaadni, ezért egy ismerőse segített.
Ez az ismerős egy nagyon kedves idős hölgy aki vele állt kapcsolatban. Ő mondta, hogy segít elhozni a cuccaimat és lakhatok is nála. Itt lakom nála, dolgozom. Már van egy csomó félretett pénzem, de alig bírom a munkát és nem tudok annyit félretenni, hogy ki tudjak venni egy rendes albérletet. Minden pénzem elmenne rá. Nála csak kerti wc van, nincs fürdőszoba, áldatlan, nem igénytelenségből, de szinte putriszerű állapotok uralkodnak, most is innen írok.
Az a baj, hogy én lélekben még benne vagyok a friss egyetemi körökben, a tehetséges emberek között, egy olyan világban amit tehetség útján tudnék elérni, de egyre és egyre inkább kihúzták a lábam alól a talajt, átvertek, mindenhonnan kidobtak, és hiába ragaszkodom már ehhez a világhoz, kezd kilökni.
Ha találok is szimpatikus társat onnan, például fiatal fotós lányt, vagy bárkit, vagy egy vidéki egyetemistát, hamar kibukik, hogy tulajdonképpen megtépett hajléktalan fiatal vagyok és nagyon hamar megszakítják velem a kapcsolatot.
Én annyira nem tudok beletörődni abba, hogy mindent amiért harcoltam, elveszítettem, hogy már azon gondolkodom, hogy egyedül az lenne kiút a nyomoromból, ha megölném magam. Van aki ennél kisebb dolgokért is megteszi, ti láthatjátok, hogy én már megjártam a poklok poklát és köszönöm szépen abból már nem kérek, hogy a ranglétra alján egy hangtalan áldozat, vagy egy arctalan robotmunkás legyek. Sajnos az egyéniségem annyira nyitott azok miatt amiket tulajdonképpen elértem (egyetem, külföld) hogy nem tudok a robotszerű életbe beletörődni és az alsó osztálybeli emberek pedig nem fogadnak el maguk közé, akik már rég régi de bejáratott kocsival járnak, diszkóznak és minden héten van csajuk, ha nem is folyamatosan.
Van egy álmom, ami egyre halványabb, egy design céget akartam kialakítani, most meg is van rá a tőkém, de egyszerűen úgy érzem magam mintha egy utcai koldus kérkedne azzal, hogy ő ugyan majd vezérigazgató lesz. Egyszerűen már nincs rangom, nincs mögöttem semmi. A piramis aljára szorultam. Még fürödni se tudok normálisan elmenni. Találtam 30 ezerért egy szimpatikus szobát egyetemistákkal szegeden, de nagyon arrébb van és szerintem a mostaninál (ahol azért van egy saját kis zárható birodalmam, még ha nem is konfortos (a hölgy házán kívüli kis gazdasági épület)) sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnék.
Amikor meg randizok például egy ilyen fiatal művész lánnyal hát képzelhetitek.
Hogy amikor felveszem a még a régi életemből megmaradt leharcolt, de még márkás cuccaimat, bőrkabátomat, félig mosdatlanul, enyhén (a portól) kiütéses arccal kibújuk a kis "putrimból" felszállok a vonatra, amire természetesen nem veszek jegyet és elmegyek a randira, mekkora differenciál nagy álmokról beszélni és tenni az agyam. Még ha a lány el is hiszi, hogy a helyzetem nem olyan rossz mint amilyennek talán érződik. Akkor sem tudok semmiféle reális alapot nyújtani, mert egy ilyen ember, aki ilyen korban ilyen szinten össze van törve tényleg nem ér semmit.
Senkit sem érdeklek.
Nagyon sok ismerősöm tiltott egyébként le a közösségi oldalakról mióta ez az egész történet megtörtént és nagyon sokan szakították meg velem az egyébként folyékony kapcsolatot. A valaha élt életem már a múlté, és nem maradt semmi csak az árnyéka.
válasza:Kérdező vagy? Ki szólt hozzád? Ennyi? Ez nem sok tőled. Nulla, zéró, semmi.
Pofád meg neked van, meg a hozzád hasonlÚnak.. :)
válasza: válasza:F a sz a gyerek lehetsz, nem szívesen venném a pusztulásodat.
A válaszokat nem olvastam el, gondolom tele van gyűlölködő jó magyar emberekkel.
Kezdjük ott: este 11kor feküdj le. Mert ezt látom 3-kor írtad. Teljesen másképp gondolkozol, ha nem éjjelezel.
Én is ezt csináltam, művész vagyok. Nagyjából értem, miről beszélsz, csak velem nem szaladt el épp ennyire a vonat. Sátoroztam, megfordultam külföldön, családnál, nem volt jó, nekem apámmal van bajom.
Viszont az hogy hazudsz, önmagadnak vagy másoknak, az megengedhetetlen. Politikus akarsz lenni? Nem? Akkor miért hazudsz? Én ott nyertem, hogy őszinte vagyok és becsületes. Sokan palimadárként kezelnek, de azoknak elég durván megmutatom, hogy nem vagyok az. Viszont korrekt vagyok, és hidd el, hosszútávon kifizetődik.
Szóval ne b_szd el. Van egy jó kis élettapasztalatod, ami másnak nincs. Mert anyád kib_szott veled, te még nem muszáj kib_ssz magaddal.
És miért írtad ki ezt a kérdést? Hogy véleményeket hallgass, hogy valaki foglalkozzon veled, emberi szót hallj, esetleg objektív rálátást?
Kicsit ilyen hatásvadász a címe mint a bulvárlapoknak. Nekem tetszik amit végigcsináltál, csak ne b_szd el. Jó?
válasza:Én írtam neked,hogy én is voltam mélyponton.Édesanyám halála a kocsmai garázdaság,és a rendőrségi meghurcoltatás.
Számomra a Hit a megoldás ! És neked is ezt ajánlanám,hogy próbáld meg ! Tartottam én is bűnbánatot ! Tarts te is ! A szobád csendességében szólj Istenhez,bánd meg a hibáidat amiket elkövettél,és próbálj meg úgy gondolkozni,hogy mit tenne Jézus ?!
Jézus szerette az embereket,és segített nekik !
Azért halt meg hogy a mi emberi bűneinket megváltsa.Majd ha egyszer jártas leszel a Bibliában akkor megérted ezt ! Ő ezért volt messiás ! Lényeg a lényeg.Lehetnek új barátaid,tiszta lappal élhetsz.Nincsen ember aki ne követne el hibát ! Szabad keresztény gyülekezetbe egyszer menj el ! Nincsen elkötelezetség,sem semmi.Ott találhatsz olyan keresztény lányt akinek nem kell hazudnod ! Nem kell felvágni sem semmi,csak egyszerű embernek kell lenni ! Én a magam részéről nem követem tovább ezt a posztot.Útravalónak itt egy szép zene ! Állj talpra !
Jézus nem mondott le rólad !
válasza:Hát èn inkább nem írom le a hosszadalmas vèlemènyemet mert nem járnál jól,a kritikát meg úgyse fogadod el te se,hiába èpítő jellegű:)
De azt nem tudom figyelmen kívül hagyni,hogy állandóan "leputrizod" azt a házat(garázs,vagy legyen az bármi) amibe èlsz. Az az idős nèni nm is a családtagod könyörgöm,mègis befogadott. Tudod az a baj,hogy k'rvára nem becsülöd meg azt amid van^^
Nem is èrdemled meg mèg ezt se. Hiába egy "lyuk" van fedèl a fejed felett..ès van mit enned. Nálad sokkal rosszabb helyzetben lèvő embereket ismerek. Ráadásul megoldás egyből a feladás? Ne a mièrtekre keresd a választ,hanem a megoldással foglalkozz,ès tegyèl èrte.
Engem is vertek èvekig suliba, ès? Otthagytam emiatt vagy bármi? Nem:D
Elèg gyenge jellem vagy,márbocs. Ebbe a mai világban megkell erősködni,különben esèlyed sincs.
Èn előbb sajnálom azt a nènit,mintsem tèged. Gondolkozz el azon,hogy vajon ez mièrt is van..
Az itteni kommentelők többsège is csak vèlemènyt mondott,ha kiteregetsz..vállald is a következmènyeit,vagy vállon kellett volna veregetni ès azt mondani: 'Jól van semmi baj..ecetera.'
Bár nyilván lehetne ezt NORMÁLISAN(kulturáltan) is közölni ami itt sok embernek nem megy. nomindegy,az az ő bajuk^^
23L
válasza: válasza: válasza:Nézzük csak... A leírásodból az jön le, hogy állandóan hazudsz magadról, mindenkinek és amikor kiderül, hogy kamuztál meg vagy sértődve, hogy kitaszítanak egy társaságból? Azt javaslom gondolkozz egy kicsit... csak egy icipicit.
Gondolom annak is oka lehet, hogy a szeretteid is ellöktek maguktól, DE... volt esélyed egyetemre menni és bizonyítani, tehát eddig ez akár egy átlagos fiatal életéről is szólhatna. Ismét jön a hazugság-kitaszítás téma, egyéni szoc. probléma.
Folyamatosan nyújtja feléd valaki a kisujját, de neked ez nem elég, a segítőd teljes karja kell, ha nem éppen az egész embert húzod be, mert fizetni a lakhatásodért büdös, ugyanakkor panaszkodsz, hogy te is az vagy, mert nem tudsz normálisan tisztálkodni a putriban, ahova BEFOGADTAK, jó szándékkal, ingyen, idegenként...
Megmondom egy átlag fiatal szülői anyagi támogatás nélkül hogy csinálja (köztük én is). Középiskola után egyetemre megy, ahol megpróbál beilleszkedni és végigcsinálja a sulit. Lediplomázik. Közben persze halálra dolgozta magát, miközben halálra is tanulta magát, hogy az ösztöndíja és a kollégiumi férőhelye is biztosított legyen. Diplomával a zsebében elindul és "sz*réh*gyé" elvállal bármilyen melót, ami a szakmájába vág, mondván, hogy a létra alján kell kezdeni és onnan szépen feltörekedni.
2 mérnök diplomával a kezemben 64 ezer forintos fizetésért kezdtem dolgozni!!! Amikor találtam jobbat, léptem. Láttam, tapasztaltam, tanultam és ami nagyon fontos: SOHA NEM HAZUDTAM!!!
Elértem azt, hogy fiatal mérnökként egy középvezetői pozícióra engem választottak, ugyan nem sajátom, de céges autóval járok, ami a lakás előtt parkol, nem okoz gondot kifizetni a lakhatásomat, sem új ruhát venni, vagy elmenni egy moziba/étterembe.
Arra még várnom kell, hogy komolyabb saját anyagi javakkal rendelkezzek, de fiatal vagyok és elfogadom, hogy ezért még sokat kell tennem. Nem olyan családból származom, akik megtoltak volna anyagilag, de úgyérzem büszke lehetek arra, amit 26 évesen elértem.
Állj fel, vakard le magadról az önsajnálatot és kezdd el alakítani a sorsodat, mert biza nem fog a sült galamb az öledbe pottyanni. Az életed alakulásáról csak is te tehetsz, senki más!
Persze öngyilkos is lehetsz, ez a legegyszerűbb... Megfutamodni az életed elől is, nem csak egyes részletei elől.
válasza:Az öngyilkosság tökéletes megoldás mindenre, és racionális ellenérvet nem lehet felhozni ellene. Egy dologra kell nagyon vigyázni: sikerülnie kell, mert sokan elrontják és utána tolószékes nyomorékként élik az életüket, mások felügyelik őket, tehát újabb kísérletre esélyük sincs. ( Ne haragudj, de jó lenne mindenkinek, ha nem szaporodnál.)
Ha mégis élni akarsz, akkor próbálj felnőni. Infantilis vagy, semmit, de semmit sem tudsz a világról, hiába utaztál, tapasztaltál. A vak is végignézhet ezer tájképet, semmi haszna belőle. Az egyik válaszadónak megemlítetted a feljelentés lehetőségét. Ez az a pillanat, mikor minden emberből eltűnik az irántad érzett szimpátia, de még a részvét is.
Neked nem nagyon lehet tanácsot adni, mert csak az egód létezik, külső személyek nem férnek el az univerzumodban.
De azért megemlítem, hogy hiányzik belőled a kitartás.
A másik kulcsszó a ranglista. A rangot állandóan emlegeted. Itt óriási tévedésben vagy. Egyáltalán nem számít a rang.
Egészséges ember ezt kérdi magától: becsületes vagyok, tudok használni másoknak, képes vagyok a szeretetre? Igen? Akkor minden rendben az életemmel !
És van egy borzalmas tévedésed. Azt hiszed, ismered a poklot. Sajnos nem. A földi pokol valami olyan iszonyat, amelyről fogalmad sincs, viszont tíz év múlva ott leszel, ha nem történik valami csoda.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!