Miért is ne ölném meg magam?
A családomnál kezdődött.
Egyébként sem volt normális családom. Az anyám 17-18 éves koromra megőrült és kidobta apámat, bár apám sem volt teljesen normális. Utána engem szemelt ki. Én még középiskolába jártam, ahol egyébként ígéretes eredményeim voltak. De egyedül az őrült anyám mellett nem sokáig bírtam szusszal. Egyre többet maradtam ki az iskolából, mint egy drogos, otthon feküdtem és aludtam, mert nem mertem kimenni közösségbe, még a lakáson belül is inkább bezárkóztam.
Ennek az időszaknak akkor lett vége amikor nagyon nehezen, de felvettek egy vidéki művészeti egyetemre (kollégium), eljátszottam, hogy gazdag vagyok, befolyásos a családom, ment. Simán felvettek, persze ebből semmi sem volt igaz. Idővel a tanároknak is leesett és a diákok között felállított kis ranglétra alján találtam magam. Hirtelen mindenkinek büdös lettem, menő arcból én lettem a gáz alak, a kiközösített.
Utána átmentem egy másik egyetemre és nagy nehezen találtam azért magamnak egy vidéki barátnőt. Nem is tudom hogyan, mert mostanában bárhogy próbálom nem megy. Lehet a világ változott meg azóta. A barátnő miatt kezdetileg sikeresnek éreztem magam, de anyám rögtön ki is dobott a lánnyal együtt. A lányhoz költöztem, ahol felújítottunk egy fűtetlen, szar, semmire sem használt helyiséget, amiből rengeteg vackot és szemetet pakoltunk ki. Én már akkor éreztem, hogy ezek a művészeti egyetemek nem okésak, és ahogy elkezdtek velem a másik helyen is ugyanúgy viselkedni mint az elsőn, sőt annál még sokkal mocskosabbul, úgy döntöttem, hogy az energiámat abba fektetem hogy (kvázi hajléktalanként) a lánynál a felújításra koncentrálok. Hamar meg is találtam a megváltást. A kis paradicsomot. Kertet, kis lakást, a lánnyal is jól megvoltunk. Persze a családnak már az elején sem tetszett ez az odaköltözősdi de amíg minden pénzemet beleöltem nem szóltak bele a dologba. Utána már próbáltak eltávolítani végül elérték (kapcsolatunk fénypontján) hogy szakítsunk. Még pontosan magam sem tudom hogyan.
Egyáltalán tényleg fényponton volt-e az a kapcsolat.
Én az egyetemről is ledarálódtam kénytelen voltam halasztani, magam alá kerültem és vettem egy repülőjegyet külföldre. Ott szinte hajléktalanként tengődtem, sátoroztam, hippikkel vándoroltam, majd keservesen meguntam ezt a gyötrelmes életmódot és hazajöttem, a nagypapám fogadott be. A nagypapámnál jó helyre leltem ahol majdnem rendbehoztam magam, az egyetemre is kezdtem új, független gondolkodásmóddal visszaszivárogni, de arra hivatkozva, hogy nekem dolgoznom kéne, ráadásul nagyon keményen, egy gyárban ahol munkásszállást is adnak, gyakorlatilag kidobott. Nyár volt, ezért én a balatonra mentem dolgozni.
Nem igazán fizették meg, semmit sem tudtam félretenni, semmit. Komolyan, pedig nem igazán költöttem semmire élelmiszeren és lakhatáson kívül és nem is büfében ettem minden nap. Szóval se kocsi, se telefon semmi és már 25 éves voltam.
Úgy gondoltam inkább kimegyek külföldre ezért a benelux államokba vettem egy nagyon olcsó jegyet. Ott hiába kerestem munkát papírok nélkül nem ment, aki pedig munkát ígért, csak csúnyán kihasznált, volt, hogy rabszolga voltam egy nagyon gazdag családnál, majd végül úgy dobtak ki az ígéretek helyett mint egy kutyát, volt, hogy csóró diákok várták azt, hogy majd gazdag turistaként én kaját veszek nekik meg bulizni viszem őket, aztán amikor rájöttek, hogy nem kidobtak. Egy fesztiválon találtam alkalmi munkát amiből félre tudtam tenni annyi pénzt, hogy még németországot, svédországot is megnézzem (természetesen munka után kutatva) végül haza kellett jönnöm.
Természetesen a nagyapám még a cuccaimat sem akarta visszaadni, ezért egy ismerőse segített.
Ez az ismerős egy nagyon kedves idős hölgy aki vele állt kapcsolatban. Ő mondta, hogy segít elhozni a cuccaimat és lakhatok is nála. Itt lakom nála, dolgozom. Már van egy csomó félretett pénzem, de alig bírom a munkát és nem tudok annyit félretenni, hogy ki tudjak venni egy rendes albérletet. Minden pénzem elmenne rá. Nála csak kerti wc van, nincs fürdőszoba, áldatlan, nem igénytelenségből, de szinte putriszerű állapotok uralkodnak, most is innen írok.
Az a baj, hogy én lélekben még benne vagyok a friss egyetemi körökben, a tehetséges emberek között, egy olyan világban amit tehetség útján tudnék elérni, de egyre és egyre inkább kihúzták a lábam alól a talajt, átvertek, mindenhonnan kidobtak, és hiába ragaszkodom már ehhez a világhoz, kezd kilökni.
Ha találok is szimpatikus társat onnan, például fiatal fotós lányt, vagy bárkit, vagy egy vidéki egyetemistát, hamar kibukik, hogy tulajdonképpen megtépett hajléktalan fiatal vagyok és nagyon hamar megszakítják velem a kapcsolatot.
Én annyira nem tudok beletörődni abba, hogy mindent amiért harcoltam, elveszítettem, hogy már azon gondolkodom, hogy egyedül az lenne kiút a nyomoromból, ha megölném magam. Van aki ennél kisebb dolgokért is megteszi, ti láthatjátok, hogy én már megjártam a poklok poklát és köszönöm szépen abból már nem kérek, hogy a ranglétra alján egy hangtalan áldozat, vagy egy arctalan robotmunkás legyek. Sajnos az egyéniségem annyira nyitott azok miatt amiket tulajdonképpen elértem (egyetem, külföld) hogy nem tudok a robotszerű életbe beletörődni és az alsó osztálybeli emberek pedig nem fogadnak el maguk közé, akik már rég régi de bejáratott kocsival járnak, diszkóznak és minden héten van csajuk, ha nem is folyamatosan.
Van egy álmom, ami egyre halványabb, egy design céget akartam kialakítani, most meg is van rá a tőkém, de egyszerűen úgy érzem magam mintha egy utcai koldus kérkedne azzal, hogy ő ugyan majd vezérigazgató lesz. Egyszerűen már nincs rangom, nincs mögöttem semmi. A piramis aljára szorultam. Még fürödni se tudok normálisan elmenni. Találtam 30 ezerért egy szimpatikus szobát egyetemistákkal szegeden, de nagyon arrébb van és szerintem a mostaninál (ahol azért van egy saját kis zárható birodalmam, még ha nem is konfortos (a hölgy házán kívüli kis gazdasági épület)) sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnék.
Amikor meg randizok például egy ilyen fiatal művész lánnyal hát képzelhetitek.
Hogy amikor felveszem a még a régi életemből megmaradt leharcolt, de még márkás cuccaimat, bőrkabátomat, félig mosdatlanul, enyhén (a portól) kiütéses arccal kibújuk a kis "putrimból" felszállok a vonatra, amire természetesen nem veszek jegyet és elmegyek a randira, mekkora differenciál nagy álmokról beszélni és tenni az agyam. Még ha a lány el is hiszi, hogy a helyzetem nem olyan rossz mint amilyennek talán érződik. Akkor sem tudok semmiféle reális alapot nyújtani, mert egy ilyen ember, aki ilyen korban ilyen szinten össze van törve tényleg nem ér semmit.
Senkit sem érdeklek.
Nagyon sok ismerősöm tiltott egyébként le a közösségi oldalakról mióta ez az egész történet megtörtént és nagyon sokan szakították meg velem az egyébként folyékony kapcsolatot. A valaha élt életem már a múlté, és nem maradt semmi csak az árnyéka.
válasza:"Nála csak kerti wc van, nincs fürdőszoba, áldatlan, nem igénytelenségből, de szinte putriszerű állapotok uralkodnak, most is innen írok."
Ne haragudj, de igyen lovacskának ne nézdd a fogát! Te egy hótt vadidegen vagy, és ingyé laksz nála! Nem vagy senkije, még távoli rokona se..
Elhajottak mindenhonnan (vajon miért?), ez a hölgy pedig befogadott. Csupa jólelkűségből.
válasza:"Ha találok is szimpatikus társat onnan, például fiatal fotós lányt, vagy bárkit, vagy egy vidéki egyetemistát, hamar kibukik, hogy tulajdonképpen megtépett hajléktalan fiatal vagyok és nagyon hamar megszakítják velem a kapcsolatot. "
Nem erre kell helyezni a hangsúlyt! Azért, mert valaki lakik valakinél, még nem ok arra, hogy sorozatban ott hagyják! Valami más lesz itt!
válasza:"Én annyira nem tudok beletörődni abba, hogy mindent amiért harcoltam"
Te tulajdonképpen miért harcoltál? Mert azt nem láttam... Annyit láttam, hogy országról-országra vándorolsz sehol nem találod a helyedet, és tehetségesnek tartod saját magadat. Csak az a csúf kolesz és egyetem nem fogad be.
"elveszítettem, hogy már azon gondolkodom, hogy egyedül az lenne kiút a nyomoromból, ha megölném magam."
Tedd azt. Ez a legkönnyebb.
Ugyan mit is veszítettél el? Azt, hogy mindenhonnan elmentél, vagy mit? Meg azt, hogy val.szeg nem akartál rendesen dolgozni, és mindenhol meguntak, vagy mit?
Mehettél volna gyárba is, és el is lettél volna szállásolva, az se kellett. Valahol el kell kezdeni.
Jobb, mint külhonban az utcán, sátorban tengődni, szerintem. Aggódva azon, hogy mi lesz másnap és mit eszel és meddig maradhatsz az adott országban?
Tudod erre mondják azt, hogy valaki megragad minden szembe jövő lehetőséget, valaki pedig nem tud élni vele.
Ja, hogy te egyből toronyórát akarsz lánccal. Ezt tudjuk. Nincs autód 25 évesen. Hát igen.. Ezek már komoly problémák.
Van összegyűjtött pénzed, fiatalságod, albérletbe is mehetnél, és mehetnél dolgozni is, meg tanulhatnál is igazából. Igazából még a régi egyetemre is visszamehetnél. Csak nincs kedved.
Hát így jártál.
Kellj fel, és járj! Mondá Jézus régen, és igaza van.
Te jársz, vagy csak ábrándozol a "lehetőségek" után?
válasza:"Van aki ennél kisebb dolgokért is megteszi"
Van. Te is közéjük tartozhatsz. Idiótáknak hívják, világ fájdalmuk van. Igazából semmi lényegeset nem tettek, csak siránkoznak. Siránkoznak egy "szebb" és "jobb" jövőképért, de tenni érte nem akarnak.
"ti láthatjátok, hogy én már megjártam a poklok poklát"
Én nem látom. Azt látom, hogy mindent te választottál, te menekültél országról-országra, saját elképzelésed szerint. Nem látok itt semmilyen "poklot".
Az ugyanis nem itt kezdődik. Ez csak szimpla siránkozás.
"és köszönöm szépen abból már nem kérek, hogy a ranglétra alján egy hangtalan áldozat, vagy egy arctalan robotmunkás legyek."
Hoppá! Ez fájt! Nem kell a munka, büdös a munka! Igazából lenne itt tennivaló, de aki meg akar halni, az halljon is meg.
"Nincs lehetőségem". Mondhatná ő. Szegényke. Még a végén megsiratlak.
Nem akarsz arctalan munkás lenni. Beszarás. De ugye a pénz, ha dőlne, az jó lenne mi? Meg pozíció, attől nem mennél a Dunának igaz?
De egy rendes munka az nem kell, "büdös".
Ne haragudj, de TÉGED nem tudlak sajnálni! Te okozol magadnak minden csalódást. Csakis te. És semmit se teszel, csak ELVÁRSZ valami marha nagy dolgot az élettől, és siránkozol. Ez vagy te. Mire neveltek? Nem mondták el neked, hogy az életben önállósodni kell, és hogy ez nem habostorta? Hogy azért, hogy hónapról-hónapra élj, azért tenni is kell?
Mit gondolsz te? Még egy minimálbéres is felkel, és végzi a munkáját, becsülettel. Mert tudja, hogy ezt kell tennie, mert nem ad neki senki enni, és nincs aki ellássa. Mindenki saját magáért felelős! Egy bizonyos kor után!
Te még nem nőttél fel, csak sipákolni tudsz és elvárni. Az már remekül megy.
válasza:"egy hangtalan áldozat, "
Nem vagy hangtalan áldozat. Te teszed azzá magadat. Van szád, van kezed, lábad, tenni is kéne már valamit! Ha nincs 80-as IQ-d és nem vagy retard, még több lehetőség áll előtted.
Ne haragudj, de te tök beteg vagy, lehet, hogy segíteni szeretnél, lehet, hogy kötekedni, nem tudom eldönteni, de sok olyan mintát vélek felfedezni a kiírásodban ami inkább a személyes fusztrációidra vezethető vissza, például mi az, hogy én ne akarjak autót? Miért is ne akarjak, hol élek, indiában? Lehet, hogy te ott élsz.
Meg mi jogon ítéled meg az életem egy egy oldalas tömörített leírásból, elképzelésed sincs, hogy én mennyit dolgoztam különböző helyeken, mennyit tettem és hány olyan emberben bíztam meg akiben nem kellett volna.
Szerencsére a hozzád hasonlóakat megtanultam elkerülni, talán ezért kerülök egyre inkább a társadalom peremére. Mert a hozzád hasonló hülyék uralkodnak.
És a válaszodat még csak jelenteni sem tudom a moderátornak, pedig tökre nem szabályos, hogy ideszarsz 20 választ, hogy másnak esélye se legyen elolvasni, meg hozzászólni.
válasza:"Sajnos az egyéniségem annyira nyitott azok miatt amiket tulajdonképpen elértem (egyetem, külföld) hogy nem tudok a robotszerű életbe beletörődni és az alsó osztálybeli emberek pedig nem fogadnak el maguk közé, akik már rég régi de bejáratott kocsival járnak, diszkóznak és minden héten van csajuk, ha nem is folyamatosan. "
Már megint az önsajnáltatás. Mi van másnak, és mi van neked. De közben meg úgy hiszed magadról, hogy te "valaki" vagy, és örüljön az az "alsóbb osztálybeli" (így fogalmaztál nem?), hogy egyáltalán szóba állsz velük!
Komolyan te vagy a vicc, röhej kategória!
Az egyetemet és a külföldet nem "elérted", mint ahogy te beállítod magadról, hanem:
1.) Valamiért oda felvettek, mint a többieket IS! Tehát nem csak téged. Nem kell ez a felsőbbrendűségi érzés, OK?
2.) A külföldről meg annyit, hogy oda száműzted magadat, mert igazából itt is lett volna lehetőség (most is lenne), csak az nem derogál neked.
Ugyan mit lehet "elérni" azon, hogy te külföldön sátoroztál, etc.?
Ez érdem? Meg az, hogy az utcán tengődtél? Nem az. Felfoghatod egy "nagy kalandnak", de igazából nem volt ez annyira mulatságos, mert alja voltál kint. Akkor mégis mért állítod úgy be magadról, mintha bármit is "elértél" volna?
Te menekültél oda....
Mert te csak mindig menekülni tudsz a valóság elől..
Nehogy véletlenül (akár itthon) tenni kelljen valamit..
"alsó osztálybeli emberek pedig nem fogadnak el maguk közé, akik már rég régi de bejáratott kocsival járnak, diszkóznak és minden héten van csajuk, ha nem is folyamatosan"
Irigység, csalódottság, düh.
Alsóbb középosztálybeli.. És te mi vagy? Hajlékony?
Itt is csak a lenézés megy, "régi, de bejáratott kocsival járnak".
Talán az a régi, de bejáratott kocsi amit te annyira lenézel, és valahol pedig irigyled (mert gurul és autó), talán el kellene kisfiam azon is gondolkozni, hogy amíg te kint lébecoltál, meg csöveztél zömmel, addig a többiek itthon gályáztak, és munkába álltak. Vettek egy használt autót, és fizetik a részleteket rá, vagy valami hasonló. Esetleg a család régi, kiszuperált autója. De ez ritka. Valamit csak csináltak. Amíg te nem, csak sopánkodtál világfájdalmadban.
"Minden héten van csajuk, ha nem is folyamatosan."
Önsajnáltatás, irigység. Neked is bármikor lehetett volna. Akár még mindig.
Világfájdalom, csupa irigység, keserűség.
Szedd már össze magadat! Nem veszed észre, hogy magaddal toltál ki?!
válasza:"Van egy álmom, ami egyre halványabb, egy design céget akartam kialakítani, most meg is van rá a tőkém, de egyszerűen úgy érzem magam mintha egy utcai koldus kérkedne azzal, hogy ő ugyan majd vezérigazgató lesz."
Igazad van. Igazából mindig is a kérkedés, és mások előtt nagyzolás, vetítés ment csak neked. Belül hótt üres vagy. Van pénzed. Na ne röhögtess! Az előbb még az albérletre is alig tudtad volna kifizetni a kaucióval együtt, épp csak, hogy kipengeted, de már cégről álmodozol, arra "kell" a pénz...
Te egy hálátlan dög vagy! Egy mások nyakán élő pondró!
Neked fiacskám nem céget kellene alapítani, hanem sürgősen elhúzni a néni nyakáról a vérbe, és megköszönni hogy csak úgy segített téged!!
Szóval én a helyedben erre fordítanám a pénzt, és nem a nem létező, és ki nem talált cégre, ami csak a fantazmagóriádban létezik.
Igazából nem is értenél hozzá, semmi előképzettség nincs.
Sulit is otthagytad, cégvezetéshez se értesz. De a néni nyakán aki befogadott csupa jóindulatból, mert már mindenkinek a hócipője kivolt veled, onnan nem igen akarsz te eljönni... Szomorú, hogy itt tartunk!
"Egyszerűen már nincs rangom, nincs mögöttem semmi. A piramis aljára szorultam."
Nem szorultál te sehová! Te világ fájdalmas! Magadat taszítod le valahová a mélybe, mindig is ezt csináltad.
Rangod... Haha... Vicc.
Kis királyfi.
Ébredj fel, a mesében nincs már ilyen.
válasza:"Még fürödni se tudok normálisan elmenni."
Tényleg mindjárt megsajnállak! Ha tudlak. Nincs víz? Vagy miért? Azért, mert a néninek nincs összkomfortja, az még nem ok arra, hogy pocskondiázdd, inkább meg kéne köszönnöd a sorsnak, és hálásnak lenned, hogy befogadott, Ő, egy idegen, akinek nem vagy se fia, se borja.
A rokonaid, közeli hozzátartozóid is elfordultak. Te meg sipákolsz egy nem összkomfortos lak miatt. Nevetséges.
Te ezért egyébként fizetsz valamit? Vagy mit teszel neki cserébe? Bevásárolsz? Felvágod a tüzifát? Orvoshoz viszed, elkíséred? Társaságot nyújtasz neki? Mit? Felajánlottad te egyáltalán, hogy ha lesz pénzed (márpedig most van), hogy valamennyit fizetsz az eddigi lakhatásért cserébe? Vagy ez nálad "tök természetes", hogy valakinél teljesen ingyen meghúzhatod magad (még, ha szerényebben is), és igazából még a néninek kell hálásnak lennie, hogy szerény személyedet befogadhatta...
Mert ahogy megismertelek, te "rangon alulinak" tartasz mindent, és felsőbbrendűségi tudatod van... Undorító, komolyan.
válasza:"Találtam 30 ezerért egy szimpatikus szobát egyetemistákkal szegeden, de nagyon arrébb van és szerintem a mostaninál (ahol azért van egy saját kis zárható birodalmam, még ha nem is konfortos (a hölgy házán kívüli kis gazdasági épület)) sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnék. "
Miért is? Nem igazán értem ezt. Az előbb sipogsz a nem annyira komfortos kis lakod miatt, de az már SZINTÉN büdös, hogy egyetemistákkal legyél összezárva 30 ezerért, mert hát kérem ez az élet, ők is elkezdik az életet, és VÉGRE már neked is el kéne!!!
Nem mindig más nyakán lógni, és kihasználni!!
Komolyan egy nagy rakás szerencsétlenség és vicc kategória vagy fiam, hogy "hatalmas" nagy álmokat kergetsz, és közben még elkezdeni is derogál az életet!
Valahol pedig el kell..
Persze azért fizetni kéne 30 ezret. Értem én. Itt meg nem annyira "szimpi", mert nincs meg az összkomfort. Értem én.
De mit akarsz?? Sült galambot? Mások tesznek, azok az egyetemisták is tesznek, csak megint, megint te nem!! Undorító.... Te sipákolsz? Te? Nincs miért.
Lehetőség mindig van, csak nem kell neked. Jó ingyen élni igaz? Felnőtté kellene válni igaz? Önállósodni és beilleszkedni kellene igaz? Meg kellene tanulnod az életet hogyan működik igaz?
Ha teszel érte, és dolgozol érte, lesz. Nem ígérek palotát, és miniszterelnökséget, de a mostaninál sokkal több is lehet. CSak hát azért tenni is kéne.
Igazából te nagyon-nagyon lusta is vagy.
Ingyen lébecolásból eléldegélnél te mindenhol. Valahogy így képzeled.
De fizetni, na az ne kelljen.
Cég kell, de a restanciát megfizetni és eltűnni onnan, majd megköszönni azt, amit érted tett a nénike, azt nem kell. Undorító. Pondró vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!