Mennyire gáz, ha 2 éve nem beszélek senkivel?
válasza: válasza:De nem veszed észre, hogy most épp segíteni akartam? Ne légy már ennyire ellenséges, hogyha hallasz egy olyan hangsúlyt, ami nem neked tetszik, egyből neki esel a másiknak, hogy bezzeg ő nem ért meg, meg fele annyi tapasztalata sincs mint neked. 22 évesen neked is nagyon sok tapasztalod lehet, kb mint nekem 21 évesen.
De akkor puffogj magadban, csak érteném hogy minek írtad ki akkor a kérdést, ha se segítőkész választ nem fogadsz el, se kritikát nem fogadsz el? (Főleg hogy a kérdés pont az, hogy gáz-e hogy 2 éve nem beszélsz senkivel, nem pedig az hogy "segítsetek")
A 32. kommentemet nem írtam volna ki, ha látom a 31. kommentedet. Azt nem kellett volna már írni, oké. A végére már segíteni akartál, oké. Az ellenségességről nem tehetek, elég nehezen tudom belőni, hogy mi számít annak, mi nem. Főleg 2 év magány után.
Biztosíthatlak, hogy alapjáraton nem vagyok olyan típus, aki fennakad az apró hangsúlyokon is. Kb. az ellentétét kell elképzelni. És pont ezért is ment tönkre minden kapcsolatom, mivel sok mindent nem vettem komolyan, amit komolyan kellett volna. Na mindegy, azt már elb*sztam. Szóval az a válaszom arra a kommentedre, hogy ha kapcsolatokról van szó, akkor nagyon kitartó típus vagyok. De mondom, vannak emberek, akik ezt pont annyiba nézik, hogy velem annál több mindent meg lehet csinálni. És eddig mindenki, akit ismertem ilyen típus volt, vagy ha nem, akkor ilyen lett egy idő múlva. Nem akarok megint előjönni a társadalmi elméleteimmel, de tényleg nem tudom, mit kellene gondolnom ezzel kapcsolatban, ha nem ezt. De mindegy, ez a múlt, csak mondom, hogy nem vagyok már az az ember, aki van annyira nyitott, hogy kimegy az utcára és ismerkedik másokkal. Vagy ehhez hasonló dolgok. Ennek szellemében kérném a hozzászólásokat.
Szóval ne az legyen, hogy szedd már össze magad, ne kuksoljál otthon! Nem olyan nehéz, csak akarni kell. Mivel mindennek megvan az oka, és nem az, hogy nem lennék képes ismerkedni.
Őszintén? Igazad is van ,meg nem is, meg is értelek meg meg is :))) (nem elírás)
Nekem is voltak barátaim. Volt hogy kevés nagyon jó,volt hogy sok,elmegy-kategóriás. És szép lassan lemorzsolódtak. Mert mindegyik akart valamit,mert nem feleltem meg nekik abban az irányban,amerre az életem ment,mert nem volt nekik megfelelő,amilyennek alakultam. És a végére egy szál magamban maradtam.
Kettőnk közt az a különbség,hogy emiatt én tartom magam szar embernek. Illetve mondjuk úgy,h utólag képes vagyok látni,miért is "nem feleltem meg" azoknak az embereknek,de erre csak x év távlatából jöttem rá. És bár állítom,h belátom,h miért alakult így,ugyanankkor iszonyatosan bánt,dühít ,hogy így alakult,mert őket is hibáztatom. Mert azt érzem,h nem álltak ki mellettem. ÉS bejön az a kettősség,h gyűlölöm,h ilyenek az emberek (a társadalom) de ugyanúgy
gyűlölöm magamat is.
Szóval jah. Gáz,h nem beszélsz 2 éve senkivel. És? Én se.
Utolsó előtti hozzászóló.
Nagyon elgondolkodtatott, amit mondtál.
Habár szerintem sok pontban nem egyezik meg a kettőnk története, mindenesetre ha van kedved, akkor privátba szívesen beszélgetnék veled erről. Nagyon érdekelne a dolog. :)
És az utolsónak is ment az üzenet. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!