Nagyon elrontja a kedvem hogy ha nem beszélek senkivel társaságba, én próbálok bekapcsolódni, de nem jön semmi téma, hogyan tovább?
odamegyek .kb 3man beszélgetnek, és 1 perc múlva megunom hogy nem tudok hozzászólni, ha mázlim van érdekes a téma, de általában nem érdekel:\
nagyon unom ezt és most már egyre inkább rájövök hogy velem van a gond mivel a legtöbbeknek nincs ilyen gondja egy osztályban. megtalálják azokat akikkel lehet dumálni, én meg hetente egyszer ha tudok valakivel az osztályba beszélni 5 percnél többet.
pedig én próbálkozok, de mintha én más lennék mint ők, valami mintha másképp működne az én agyamban mint a legtöbbekében
van egy közeli barátom akivel hasonlóan gondolkodunk na ha vele vagyok nem érzem ezt ,de ha osztálytársaimmal sokszor van ez az "erőltessük egy kicsit" dolog.. pedig tudom hogy nem kéne ,de ha meg nem megyek oda senkihez olyan rossz
mintha nem tudnám elengedni magam, van esély a változásra vagy változtassak az igényeimen(amire szintén kevés esélyt látok)
18f
Építő jellegű kritikával nem tudok szolgálni, viszont én is ilyen vagyok. Társaságban szinte meg sem szólalok és, ha kívülről nézném magamat, akkor elszomorodnék... hát még, ha más is észreveszi. Ha meg is kell szólalnom, akkor is gyorsan meg próbálom letudni. Én önfejlesztésbe kezdtem próbálok ezzel kapcsolatban könyveket olvasni és bízom benne, hogy segítséget adnak.
Egyébként honnan írsz?
21/F
én is olvastok a témában. mindenféle önismereti könyveket, agykontrollt is ismerem ,kár hogy motivációm nincs hozzá, de most már lassan annak is komolyabban neki állok mert ez így nem élet.
győri vagyok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!