Mennyire gáz, ha 2 éve nem beszélek senkivel?

Egy irodában dolgozom. És nincsenek körülöttem emberek. És igen, eszek. De a szociális igényeimet nem éppen csillapítja az, hogy a boltosnak azt mondom, hogy ezt és ezt szeretném, köszönöm, és hogy viszont látásra.

Az internetes ismerkedésről meg annyit, hogy több tucat levelezőtársam van, átlagosan napi 10 levelet írok, a legnívósabb oldalon vagyok fönn, de ettől függetlenül nem alakulnak ki személyes ismeretségek. Persze ez mind attól függ, hogy az ember mennyire válogatós. Ha visszavennék az igényeimből, akkor persze, össze tudnék hozni én is találkozókat, nem vagyok életképtelen, csak arra meg nem vagyok hajlandó.

Régebben kb. 6 ismeretségi köröm is volt, mindegyik 4-15 főből állt és voltak "barátaim" is, akikkel kb. 4-8 évre visszanyúló múltunk volt. Szóval általánosságban a környékemen mindenki ismert. Ezt nem "menőzésnek" szántam, csupán annak, hogy szemléltessem azt, hogy már megtapasztaltam annak a hátrányát, ha valaki nem a minőségre megy, hanem a mennyiségre. (minőség hiányból kifolyólag) És ne kapjak alapvető kioktatásokat embertanból. (pl. én már össze tudtam ismerkedni emberekkel online!) Az összesben csalódtam, át****tak, kihasználtak, farsítani, élősködni kezdtek, beszólogattak, sőt, voltak, akik meg is akartak verni a végére. (igen, a 8 éves "barátaim" is, akikben addig megbíztam) Na persze az is "kinek a pap, kinek a paplan" alapon működik, hogy voltak, akik ennek ellenére bent maradtak a társaságban. (nem csak én kaptam ezeket) Én úgy vagyok vele, hogy inkább nem csinálok magamból érzelmi pr*******ltat úgy, mint mások. Akkor már inkább a magány. Ez ma Magyarország. Vagy sz*psz, mint a többiek és elfelejted a büszkeséged, vagy magányosan ülsz otthon a gyakori előtt, de legalább nem kell szégyenkezned. Ha valaki tényleg talál magának normális embereket az interneten, akikkel lehet programot csinálni, szórakozni, akikre lehet számítani, normális barátként tekinteni, stb., akkor szerintem tegye össze a két kezét és mondjon egy köszönömöt az Úrnak, mert én speciel ezt k**va nehéznek találom. És biztos vagyok benne, hogy külföldön könnyebb a helyzet, mint itthon.

Tehát az "én jobban tudom" illetve "nincs itt baj, egyszerűen csak béna vagy" okoskodásokból nem kérek.

Látom többeknek is sikerült ügyesen belecsimpaszkodnia ebbe a témába. Bevallottam, hogy 2 éve magányos vagyok és jönnek a mosolygófejes beszólogatások. Pontosan ez az a szint, amiről beszélek. Gyomorforgatóak vagytok.

Gondoltam, hogy ez lesz. Ráharaptok, mint kiéhezett kutya a csontra.