Hogyan dolgozzátok fel, hogy folyamatosan mindent egyedül kell megoldani, kifizetni, egyedülálló nőként?

Neked nem egy palira van szükséged, hanem pénzre.

Értelek, és sajnálom, nekem csóró diákként az volt a felnőttkori életcélom, hogy ne kelljen számolgatnom a dolgok árát a boltban. Hogy csak úgy bemenjek, telepakoljam a kosarat, és ne kelljen fejben számolnom, hogy mennyi is lesz a vége, belefér-e még a ketchup vagy tegyem inkább vissza. Ez egyébként bejött, bár a kényszeres összeadogatása az áraknak megmaradt, de már nincs ott a szorongás, hogy mi van, ha rossz árcímkét néztem, mi van, ha nem is annyiba kerül, mi van, ha nem olvassa fogadja el a kupont a kassza, mert tudom, hogy akkor is tudok majd fizetni.

Minden más, amit egyedül kell megoldani, az meg simán megy, a bútorösszerakástól a radiátor légtelenítésén át a csöpögő csap megszereléséig. Amiben nincsen áramkör, ahhoz én nem fogok szerelőt hívni, és nagyon jó érzés, mikor megjavítottam valamit, egy-két hónapig minidg eszembe jut, mikor használom, hogy ezt ÉN csináltam meg, mennyire ügyes vagyok már. Ezt a sikerélményt nehéz lenne kiadni a kezemből. A számlákat online fizetem, 5 perc. Neked sem az okoz nehézséget, hogy sorban kell állni a postán, vagy mit tudom én, hanem hogy neked kell kigazdálkodni a pénzt rá, és ezt szeretnéd valójában, hogy ezt valaki vegye le a válladról, hogy a semmi pénzt meg kell próbálni beosztani.

Csak az a baj, hogy a semmit nem lehet. Mi van akkor, ha a férjed szarabbul osztaná be, mint te? Ha nem két hétig tartana a szűkölés, hanem egész hónapban, mert a drágalátos urad elherdálná az egészet pár nap alatt? Tényleg ki akarod adni ezt a kezedből? Illetve simán előfordulhat, hogy találsz egy stabil férjet, aki örömmel vállalja a felnőtt lét felelősségét helyetted, de mondjuk lebetegszik. Akkor nem, hogy a nyakadba szakad újra minden, hanem még érte is te fogsz felelni, róla is neked kell gondoskodnod.

Próbálj meg olyan szakmát találni, amit a jelenlegi betegségeiddel el tudsz végezni, és eleget fizet. Biztos nem lesz könnyű, de biztosan könnyebb lesz, mint keseregni azon, hogy nem ment meg senki, meg nyomorogni két héten át minden hónapban.

Talán nem kellett volna külön kihangsúlyozni a kérdésedben azt, hogy egyedülálló vagy, és nő, meg azt sem, hogy lám, másnak a férje milyen jól megold mindent.

De leírták már a megoldást is: mivel kevesebbet már nem tudsz költeni, ezért többet kell keresned.

Oldd meg. Ha semmiképpen nem akarsz férfival közösködni, akkor csak ez a megoldás marad.

Nézd: tudom, hogy te semmiben nem lehetsz hibás, de ezt bizony te rontottad el.

Ha tényleg csak annyit írtál volna, hogy egyedülálló, az más lett volna. De te külön kihangsúlyoztad ezeket, hogy NŐ, és hogy másnak FÉRFIAK oldják meg a dolgokat.

De most nem ez a lényeg - hanem az, hogy ez az egyetlen lehetőséged maradt. Erre érdemes elindulni.

A kérdező egyszerűen csak kíváncsi volt, hogyan boldogulnak a hozzá hasonló helyzetűek. Ez volt a kérdés, semmi más. Külön kiemelte, hogy nem kér életvezetési tanácsokat. Erre ti nekiestetek, és mindennek lehordtátok.

N