Manapság érdemesebb inkább egyedüllétre rendezkedni be?

Vettem egy kanca ponit es ki koltoztem a matraba!

Nem. En mentálisan tönkrementem bele már magamban beszéltem

Én 6 éve nem járok társaságba és nem is ismerkedem. Alapvetően is introvertált típus vagyok, tizenévesként is sokat számítógépeztem, olvastam, tanultam, keveset jártam társaságba. Aztán egyetemen kolis lettem, kialakult egy haveri társaságom, sokat lógtunk együtt, leszoktam a számítógépes játékokról is, elkezdtem konditerembe járni stb. Viszont már akkor óriási hátrány volt ismerkedés során, hogy csóró voltam, nem tudtam márkás ruhákat venni, nem engedhettem meg hogy hetente barberhez járjak hajat vágatni, nem szórtam el hetente tízezreket bulizásra, nem volt saját autóm stb. Egyetem után meg szétszóródott a haveri társaság, eleinte találkoztunk évi pár alkalommal, aztán az is elmaradt. Most már hogy van keresetem jobb színvonalon élek mint a kolis éveim alatt, viszont a korom miatt nagyobbak is lettek az igények a nők részéről, saját lakást, jó autót, minimum 600 ezres fizetést, évente külföldi nyaralást várnak el...biztos van olyan aki nem, de én ilyenekbe futottam bele. Nem is vagyok egy férfias jelenség, nem érdekelnek a hagyományosan férfiasnak tartott tevékenységek, emiatt is kinéznek sokan. Én viszont sosem akartam amiatt megváltozni, hogy érdekből ismerkedjenek, barátkozzanak velem. Ha valakinek így "gáz" vagyok, akkor nincs vele dolgom. 30F

6 éve halt meg a férjem, nem áll szándékomban senkivel együtt élni. Nem vagyok társfüggő, jól elvagyok magamban. Jött ugyan valaki az életembe, de nem adom fel a függetlenségemet.

Nem. Csak keresni kell és nem feladni a 3. után, illetve meg kell tanulni elvárások (minimális elvárásokkal) nélkül ismerkedni.

Én értem ezt a fogyasztói társadalom iránti undort, de nem tudsz átállni egyik napról a másikra. Azt gondolom, hogy már nincs más hátra mint előre, csak differenciált gondolkodással. Például aki megteheti és akarja, hogy "sötétzöld" napelem legyen a háztetőn az lépje meg.