Nem találom a helyem a világban. Nem ért meg senki, úgy érzem mintha kívülálló lennék. Van ötletetek mi segíthet?

Eléggé hasonló vagyok a kérdezőhöz én is.

Egyébként egy valamit még nem ártana tudnod: Több mint tíz éve követem ezt az oldalt, és ennyi idő után már megtapasztaltam, hogy itt teljesen fölösleges segítséget kérni ilyen téren. A válaszadók többsége semmit nem tud érdemben segíteni, csak letudja annyiban, hogy valamilyen szabó péteres videóban hallott szöveget visszamond vagy olyan redundáns választ ír, hogy "olvass könyveket és menj ki sportolni". Személy szerint én nagyrészt a társkeresési problémák topikban voltam aktív annó, de megbántam, mert semmilyen jószándékú segítséget nem kaptam az évek alatt két-három embert kivéve (a több százból). A legmegdöbbentőbb az volt, amikor valamilyen sablonos szövegeikre azt írtam nekik, hogy "már próbáltam/csináltam mégsem segített semmit" akkor egyből a torkomnak ugranak, mintha az én hibám lenne. Pl amikor leírtam, hogy munkahelyemen és hobbijaimon nulla a nő és neten sem ír vissza egy nő sem akkor kb olyasmiket írtak "biztos egy állatkínzó pszichopata vagy" meg "meg is érdemled, jól teszik, legyél akkor ratyi" stb mintha az én hibám lenne, hogy nulla nő van a munkahelyemen...

És még sorolhatnám.

Szóval azóta nem is szoktam segítséget kérni lehetőleg soha senkitől. Azóta rengeteg köpködés, gyalázás meg megalázástól kíméltem meg magamat. Mivel a többi ember csak ítélkezni tud, és pálcát törni feletted, de egyébként a kisujjukat sem mozdítanák meg érted.

(Ennek egyébként azóta rájöttem a pszichológiai magyarázatára is, hogy miért ilyen gonoszak és szívtelenek az emberek, de azt túl hosszú lenne kifejteni.)

Viszont a lényeg, hogy én már eldöntöttem, hogy 27 éves koromig fogok várni. Addig nyilván igyekezni fogok (mint eddig is mindig), nem adom fel, mert nem szokásom. Ha odáig lesz változás (javulás) akkor annak örülni fogok. Ha nem történik semmi, és minden marad ugyanígy én távozni fogok innen. Biztos, hogy nem fogok egy egész életet így leélni. Pechemre makkegészséges is vagyok, így akár még százéves koromig is eltarthat a haldoklásom. Azért pont 27, mert egy csomó más királyarc is annyi évesen dobta fel a talpát (egyébként most 25 vagyok).

Tehát 10 éve így éltek, mindent próbáltatok, kivéve azt az egyet, ami valóban segít.

Érdekesnek és egyben szomorúnak találom, hogy miért nem a legegyszerűbb dologba fektet az ember éveket.

#32

Írj nyugodtan.

#33

Vagyis? Mi volna az az egyetlenegy dolog ami mindent megoldana?

#35

Jól hangzó szavak. Csak kár, hogy ezek mindössze sablonos szövegek és a gyakorlati értékük közel nullával egyenlő.

Például mi az, hogy "önismereti munka"? Ezt a szakácstanfolyamtól az LSD-zésen át a Platón művek olvasásáig bármire rá lehetne mondani.

"Rossz gyerekkor és traumák feldolgozása"

Köszönöm, de feldolgoztam.

És egyébként sem gondolnám, hogy különösebben rossz gyerekkorom volt.

Szóval én semmi konkrétumot nem láttam tőled. De, hogy teljes legyen a kép, hozzáírhattad volna még, hogy kiskutyákat kell simogatni, sok Brian Tracy-t olvasni és felkelni a fotelból és alapítani egy vállalkozást!

Ezeket kifelejtetted még odaírni (de nyugi, ezek is megvoltak nekem)

#37

Köszönjük, hogy megmutattad a fogad fehérjét.

Azzal semmi gond nincs ha képtelen vagy segíteni bárkin is. Ez amúgy is túl összetett dolog ahhoz, hogy pár szavas okoskodással egy karikacsapásra megoldj mindent.

De ettől még nem kell vagdalózni és minket utálni, amiért semmi gyakorlatias használható tanácsod nincs.

Köszönjük