Miért vagyok kívülálló?

Ennyiből nem tud senki segíteni, mert jobban kellene ismerni téged. A másik fél véleményére is kíváncsi lennék. A szimpátiát nem lehet elvárni alapból. Ha te a többségnek nem vagy az, akkor így jártál.

Nekem se volt sok barátom középben, utólag nem is bánom, mert felszínes és gusztustalan "barátságok" voltak. Valamiért engem se akartak befogadni, alighanem a gondolkodásom volt más, nem voltam olyan törtető kis cafat.

Te könnyebb helyzetben vagy, kezedben az internet. Keress máshol barátokat.

Kedves Fanni! 40+os pasiként mondom, hogy intelligensebb vagy és fejlettebb az érzelmi intelligenciád a nagyátlagnál. Nem Veled van a baj. Akibe több szorult, azok mind pont így érzik. Nincs kedvük fasságokról beszélgetni, nem érdekli őket a másikak szánalmas projektált lelki defektes nyomora, stb, így simán kívülállónak érzik magukat.

Ha nagyon hiányoznak a kontaktok, illetve kénytelen vagy beérni azokkal, akik közvetlenül körbevesznek, akkor alakíts ki egy csak rád jellemző sajátosságot, amivel magadra tudod vonni a figyelmet.

Egy példa, a sajátom. Én is kívülálló vagyok, sajátos hobbijaim, sajátos világnézetem és értékrendem van. Kívülálló vagyok sok tekintetben magam is, nem tudok senkivel sem beszélgetni a legfelkapottabb dolgokról, mert nem érdekel a politika és tájékozatlan vagyok benne, nem érdekel a foci, nem dohányzom, nincs feleségem, így kimaradnak "az asszony..." kezdetű mondatok. Stb. Viszont szeretem a szóvicceket és néha betolok a közös beszélgetésekbe egy-egy nagyon idióta poént (ilyen angolhumoros marhaságot, mint pl.: "Mi a különbség a fa és a motor között? A fán nem lehet motorozni, de a motoron lehet fázni." stb) és erről megjegyeznek, ha valaki belefu egy hasonlóba, már mondja is, hogy mintha csak én mondtam volna.

Nem kell bohóccá válni, félre ne érts, csak egy ötlet, példa.

Más: SZELLEMI AUTONÓMIA! Társas lény ide, közösségi lény oda, az ember maga belül igencsak egyedül van. Meg kell tanulni értékelni önmagunkat annyira, hogy ne függjünk másoktól, ne adjuk a saját jól-létünk kulcsát más emberek kezébe, ne bizonytalanodjunk el csak amiatt, mert "mások" ezt vagy azt mondanak, csinálnak. Legyünk magabiztosak, gondoljunk mindig arra, hogy mi ugyanolyan egyenrangú tagjai vagyunk a társadalomnak, mint a többi, így ugyanúgy a mi sajátosságainkak is van helye az Univerzumban. Nem vagyok alábbvaló senkinél mondjuk azért, mert nem nézek tévét, vagy nem azok a dolgok foglalkoztatnak, mint a fősodort.

2.-nak igaza van, nincs veled semmi baj ^^

Én is ilyen voltam gimiben. Először úgy éreztem, hogy egyedül én vagyok ilyen a világon és magamban kerestem a hibát. Próbáltam változni, olyan lenni, ami nem vagyok, amitől persze csak rosszabb lett.

Másik osztályokból volt pár barátom, velük egész jól elvoltam, de a saját osztályom katasztrófa volt a sok pletykálkodó, áskálódó kis r1bivel.

A sulin kívül meg volt egy kisebb társaságom, ahol hasonló emberek voltak, mint én és végre azt éreztem, hogy megértenek.

Remélem idővel jobb lesz a helyzet és te is megtalálod a neked való társaságot <3