Akik a társadalom perifériáján élnek kívülállóként, jól alkalmazkodtatok ehhez, vagy csak elviselitek? Szoktátok úgy érezni, hogy semmi sem segít?

Szerintem sok esetben tehetnek róla. Ok nem mennek el dokihoz.

Én próbálok kitörni ebből az állapotból. Pokolian nehéz lesz. Aztán, ha nem sikerül akkor nem tudok mit csinálni.

Amennyiben az ember olyan szinten mélyen van a depressziójában, egy idő után az ilyen egyszerű dolgok is elvesztik az érdeklődését. Ezen segíteni magadat nem igazán tudod, maximum emberek segítsége lehet hatással rád, vagy egy megfelelő gyógyszer. Egyébként magától egy depressziós annyira le van foglalva a saját negatív gondolataival, hogy a világ teljesen más szemszögből lesz látható neki, magába fordul teljesen, úgyhogy egy-két “muszáj” kapcsolaton kívül semmi mást nem igyekszik fentartani. Ez volt a személyes tapasztalatom is.