Nem találom a helyem a világban. Nem ért meg senki, úgy érzem mintha kívülálló lennék. Van ötletetek mi segíthet?

#5 a legalapvetőbb: nem élvezem az életet.

Az emberek nem értik, hogy ezt a "fantasztikus" jelenséget, amit életnek neveznek hogy nem lehet szeretni. Azt mondják, hogy megértenék, ha gyógyíthatatlan betegségem lenne, ami nyomorítja az életem (fizikaira gondolnak mindig), de így...

Ekkor általában érvelni szoktam, hogy mi a rossz az életben, mit nem szeretek benne, mik zavarnak, miért zavarnak, miért lesz rosszabb stb.

Ekkor általában a "csak a rosszra figyelsz" választ kapom meg.

Nem, az életben a két fogalom aránya merőben eltérő. Nem én figyelek "csak a rosszra", hanem ebből van jóval több.

Ne felejtsük el, hogy a jó és a rossz fogalma szubjektív. Ami nekik jó, számomra nem feltétlenül az. Ez utóbbit sem szokták érteni, hogy az adott dolog hogy lehet nekem rossz...

#6 ha így tudom, hogy kérdezni fogják, listát vezetek róla.

"Próbálj ne erre figyelni"

Megvolt. Heteket, hónapokat próbáltam úgy tölteni, hogy nem figyelek, nem adok teret az ilyen gondolatoknak. Az élet ellenben újra és újra behozott valamilyen problémát, eseményt, ami azokra emlékeztetett, amit nem szerettem benne. Tehát bár ideig-óráig működik, hosszútávon nem segített.

"Törj ki a szürke hétköznapokból"

"Mozdulj ki a komfort zónádból"

"Próbálj ki valami újat"

"Járj emberek közé"

Két erősen szociális tevékenységet/sportot próbáltam. Pár hónapig műveltem mindkettőt, de nem szerettem. Nem is igazán a sporttal volt gond, a csoport, a közösség volt az, ami mindig emlékeztetett, hogy mennyire nem odavaló vagyok. Nem éreztem, hogy része vagyok a csoportnak. Azt láttam, hogy mennyire mások, másképp gondolkodnak, másképp látják a dolgokat, más dolgokat szeretnek. Szóval több hónapnyi próbálkozás után otthagytam ezen csoportokat.

Voltam kirándulni, meg elutaztam egy hónapra külföldre. Hogy "új ingerek" meg hatások érjenek.

Csak rosszabb lett.

Az, hogy láttam, hogy mások hogyan élnek, hogy a "jobb" élet mit jelent, hogy bizonyos dolgok nem változnak, szűnnek meg a fejlődéssel, csak mélyített a dolgokon. Láttam a jó dolhokat, és azt, hogy ezt ők adottnak veszik, nem becsülik, nem kímélik. Minden, ami tetszett, ami szép volt, csak nekem volt az. Ők nem értékelték, mert számukra megadatott. Megértettem, hogy mégha "jobb" is lenne több minden, sosem lenne "jobb". Mert megszokjuk és nem becsüljük, így pedig elvész minden jó ami maradt.

Azután bövítettem a hobbijaim listáját, hogy "csináljam azt, amit szeretek", de amolyan tüneti kezelés volt. Elmenekülök a dolgokba, amik nem emlékeztetnek arra, milyen rossz itt. Sokszor eszembe jut, hogy a hobbik egy része arról szól, hogy megőrizzem azt, amit mások adottnak tekintenek. Ez pedig emlékeztet arra, hogy milyen is a világ valójában.

"Keress hozzád hasonló emberekrt"

Nos, nem találtam. Ez pedig egyre jobban és jobban nyomasztani kezdett.

Akit találtam elhagytak, mert vagy a saját életükkel kellett törődjenek vagy azért, mert a különbségek nehézzé tették a kapcsolatot (nem kell mondanom, hogy ezek is mennyire nyomasztanak).

Gondolkodom, még milyen tanácsokat kaptam.

Magyarázat: az idézőjelben lévő szövegek a másoktól kapott tanácsokat foglalják magukba.

Szóval a tanácsok, amiket kaptam, nem segítettek.

#13 mi az, hogy valóságos segítséget nem fogadok el?

Milyen kapun?