Miért ilyen parasztok az emberek?

Pár hónapja költöztünk panel hatodik emeleti lakásba, nagy reményekkel, mivel ez az első saját lakásunk, amit törlesztünk, de legalább már vége az albérletezésnek. A sajátunkba öljük a pénzt. A felső szomszéd már a harmadik napunkon ledörömbölt, azóta többször is előfordult. Hozzátartozik, hogy három gyerekünk van, egy pici, aki sír, a másik kettő nagyobb, de mozgásigényük van, ezért szoktak a szobában rohangálni, ugrálni.

Most azért telt be a pohár, mert az alsó szomszéd is felkopogott pár napja, tegnap pedig fel is jött. Legalább benne volt annyi, hogy személyesen mondja el a baját, de akkor is abszurd, hogy a gyereksírásra és a dübörgésre is panaszkodik. Megkérdeztem, ugyan mit csináljak kisgyerekekkel, hagyni kell őket élni, növekedni. Mondtam, ha van valami tippje szívesen kipróbáljuk, de mi nem érezzük úgy, hogy bármit is tennünk kellene, hiszen ez normális. Nem tetszett neki, és azóta is üti a padlónkat lentről valószínűleg seprűnyéllel.

Ne nézzetek hülyének, de én már azon gondolkodom hogy én fogom feljelenteni őket, mindkét szomszédot csendháborításér vagy zaklatásért. Még mielőtt ők teszik meg ok nélkül. Mi ezzel a dologgal nem tudunk mit kezdeni, ez az élet rendje, ezért nem is gondolom, hogy kellene. De szívesen veszek bármilyen ötletet akár tőlük is, erre meg sértődés a vége. Kapja be az ilyen.

Ahelyett, hogy nyugodtan élhetnénk az életünket, élvezhetnénk a sajt lakásunkat, ilyen dolgokon kell stresszelni. Azt mondom, költözzön el, aki nem bírja. Mi itt jól megvagyunk, kényelmes munka szempontjából és iskola-ovi szempontjából is, kicsi a rezsi ahhoz képest, hogy négyszobás a lakás. Nyilvánvalóan sokat vannak a gyerekek az udvaron, meg parkba, játszótérre is lejárunk, iskolában is mozognak. De ilyen időben persze ez is lecsökkent, más kényelme miatt nem fogom kitenni őket meg magunkat a megfázás veszélyeinek.

Az meg hogy a kisbaba miatt panaszkodnak mindennek a teteje, mégis mit várnak, hogy tegyük a kezünket a szájára vagy mi a fenét??

Mit tanácsoltok?