Miért ilyen parasztok az emberek?

Ja és több mint 20 év alatt nagyon gyakran cserélődtek a szomszédok és egyik se volt elviselhetetlenül hangos. Néha egy-két veszekedés és kiabálás volt, de azok sem tartottak 5-10 percnél tovább.

Illetve a felettünk lakó ordítva szexel, de azt is csak a wc-n ülve hallani.

Úgyhogy nem lehet a "fingot is áthallani", ez nagy tévedés, úgyhogy ezzel ne nyugtasd magad.

Sőt a kisgyerekes alattunk lakóknál szoktam hallani a nagyobbat kiabálni hogy "apa! apa!" és aztán hogy "ne kiabálj" és onnan megint egy hónapig csend van. Szerintem ti csináltok valamit rosszul.

Mi is panelban nőttünk fel, és elég korán megtanították nekünk, hogy nem hangoskodunk, nem rohangálunk. Mindenki 3 műszakba dolgozott a helyi gyárban, sok éjszakás nappal aludt, szüleink is váltott műszakba dolgoztak, alap volt a csend. Ráadásul mindez a 70-es évekbe volt, amikor még nem nyuggerekkel voltak tele a panellakások, hanem 2-3 gyerek volt mindenhol.

Ma már szokás "elengedni" a gyereket. Sok szülőnek eszébe sincs nevelni, rászólni, mondván; hát gyerek, ilyen. Mit csináljak vele?

90-es években mi is 3 gyereket neveltünk fel egy 10 emeletes ház második emeletén, de egyetlen szomszédunk se panaszkodott ránk sose. Ők is korán megtanulták az együttélés szabályait.

Nektek egy kertes ház lett volna ideális. Feltételezem, hogy ti se panelban nőttet fel, ezért nem értitek a helyzetet.

Fatar Errornak teljesen igaza van minden válaszában.

Kérdező te tipikusan az vagy, aki legyárt pár gyereket és onnantól mindenki álljon vigyázva mert neked gyereked van és a gyerek az szent és a gyerek azt tesz amit akar és a gyerek az első és gyerek gyerek gyerek.... bele vagy gajdulva és nem gondolkozol reálisan, sőt egyáltalán nem.

Kva idegesítő, amikor egész álló nap a kölykök vinnyogását-ugrálást-üvöltését kell hallgatni. Nem lakom panelben hála a jó égnek, pont az ilyen túlszaporulat miatt, élhetetlenek lettek azok a lakások.

Ha ekkora a csóróság, elég lett volna 1 gyerek is.

Az nem indok, hogy mert gyerek akkor tör-zúz-ugrál-üvölt. Nevelni kellene és rászólni, akkor nem lennének ilyenek.

Rokonoknál 3 gyerek volt, panelban éltek, nőttek fel, és bizony az összes szomszéd utálja őket és végigvitatkozták az elmúlt 20 évet. És meg tudom érteni a szomszédokat, mert vendégségben is cérna kellett hozzá, hogy a 3 gyerek ámokfutását el lehessen viselni, megspékelve az anyuka folytonos üvöltözésével.

Attól, hogy van gyereked, nem lettél valami félisten aki előtt térdre kell borulni. És oltári parasztság azt mondani, miután kiidegelitek a szomszédokat az életmódotokkal, hogy költözzenek el ők.

Költözzetek el ti kertes házba. Ja nincs rá pénz? Hát kérem, előbb kellett volna matekozni a dolgokon.

Mi tégla lakásban lakunk, 4 szintes társasház. Az egyik emeleten van egy 2 gyerekes "anyuka". Amióta ideköltöztek jóformán őket hallgatja mindenki. A 2 kezelhetetlen hülyegyerek üvölt egész álló nap, rohan, csapkod, megy neki mindennek mint valami vadbarom, anyuka meg szintén fejhangon üvölt velük, persze le se szarják. Nyáron kivágja őket a teraszra, hogy még véletlenül se tudjál csendben kint üldögélne egy kellemes tavaszi este.

Folyton őket kell hallgatni. Persze nem viszi őket sehova, valami futtatóba kéne ahol levezetik az energiát, ha már agyilag nem érik fel a dolgokat, de még ennyit sem tesz meg.

Vegyetek vissza, neveljétek a kölyköket és költözzetek el.

A gyereksírást kivéve mindenben a szomszédoknak van igaza!

Te vagy eltévedve! Egy lakást vettél meg, nem az egész házat! - Ha továbbra sem neveled meg a gyerekeidet, hamarosan nagyobb problémáitok is lesznek!

(Apám 25 éve panelban lakik, NEM normális, hogy bármit át lehessen hallani - egy időben zongorázott valaki néha, meg időről időre vannak felújítások (ezeket általában előre kiírják, és ELNÉZÉST KÉRNEK érte), de más zaj sose szűrődött át senkitől!)

Egy tanács:

Tegyél le több réteg szőnyeget. Az talán tompít valamit az ugráláson.

Amúgy bírom az ilyen mentalitást. Tipikus gyerekem van, én már tettem valamit az életben, mindenki boruljon térdre.

Felvilágosítalak, hogy a panel egy kis/ nagy lakóközösség, ahol alkalmazkodni kell 20+ másik emberhez. Mert mindenki azért megy haza, hogy pihenjen.

Én nem tudok alkalmazkodni, ezért nem is költöznék panelbe. Nem hangoskodom, de nem érdekel mások családi élete. Nem érdekel, hogy kicsi a gyerek azért sír, vagy rossz a hallásod és azért bömbölteted a zenét, vagy nem tudod levinni a kutyát mert esik az eső és a kutya ezért ugat unalmában.

Aki panelban él annak kompromisszumot kell kötnie. Elviselni a szükséges zajokat és nem felesleges zajt csapni.

A kertesházban azt csinálsz amit akarsz, panelban nem.

A gyerek normális fejlődéséhez nem tartozik hozzá az ugrálás/szaladgálás a lakásban.

Javaslom, hogy írasd be őket valamilyen sportra, ahol levezethetik a felesleges energiát.