Szerintetek mit lehet tenni ilyen helyzetben a szomszéddal?

tegnap 16:06

Na, köszönöm valami ilyesmi választ vártam, pedig ez se abban "erősít meg", h jól csinálnám a dolgokat, és igazam van, sőt, csak értelmesen áll hozzá a dolgokhoz. A többiek ismét csak a kioktatást tudták hozni, a számtalan ferdítéssel, az, hogy ő átordít még nem jelent feltétlen semmit, leírtam, h az anyjával is h ordibál, és alapvetően milyen személyiség, mennyit, még többet veszekszik ő is, szóval rá is rákiabálhatna bőven bárki, akár mi is, és akkor mi lennénk a pozitív hősök, ő meg akit zártosztályra kéne zárni? Lehet azért IS ordított át mert ennyi türelme sincs, ezzel csak azt mondom, h nem mindegy ki csinál és mit, vki a semmivel ki lehet hozni a sodrából, valakit meg bármivel se lehet, az előbbi miatt nem te leszel kibírhatatlan személyiség, az utóbbi meg nem jelenti azt, h ne lennél idegesítő. Az, h szeretek beszélni, meg nem hiszem, h megint egyenesen a zártosztályra, a pszichiátriára kéne h navigáljon, de ezt már megszoktam, h itt mindenki elküld mindenkit a kva anyjába, v idiótának titulál, de ti vagytok a békés nyugodt emberek....

Utolsó előttinek még azt írnám, h persze nem függ össze, nem szabad ezeket a fogalmakat összemosni, de mondjuk én is aki sajnos ezt láttam mintaként, vagy mondjuk van vmi probléma az életemben, ahol felgyülemlett a stressz, akkor általában azért nem adom le máshol, mert van bennem egy tartás... na most nálunk családon belül mindig olyanok voltak a kapcsolatok, h ez szabaduljon csak fel, mert ink jöjjenek ki a problémák. Persze és itt jön, h miért kell ennek veszekedés formájában, ingerülten, hangosan történnie, ez valszeg a düh, a felgyülemlett stressz, energiák, és a látott minták miatt is lehet. Ha összezörrenünk családon belül nehezen tudom, tudjuk higgadtan megoldani, ha már egyébként is feszült voltam, voltunk. Aztán ez nekünk se jó, mert én is örülnék egy érzelmileg kiegyensúlyozottabb élethez, szóval ez az egész egy rossz mechanizmus, de ezen lesz nehéz változtatni, mert az említett dolgok, sőt akár az alapvető természetünk miatt is lehet ez nálunk egy járható út, amire akarva akaratlanul újra meg újra rálépünk. Az őszinteséget arra értettem nagyban, egymás előtt nem köntörfalazunk, ha vki zavarja a másikat simán mondjuk h ne csesztess már, és nem sértődik meg egyik fél se, tudja h most lehet a másik el van havazva és nem akart cigánykereket hányni, mire ezt finoman elmondja. Az érzelmek is sokszor (nem mindig) egy hangosabb veszekedés formájában szabadulnak ki őszintén, csak igen ezt kéne valahogy máshogy kezelnünk. Jó kérdéseket tettél fel, sajnos sokszor vagyunk egymás boxzsákjai, de hangsúlyozom, h sok minden mellett vagyunk ezek is egymásnak, máskor támaszai vagyunk egymásnak és hasonlók. Sokszor én is h*leségeket beszélek dühömbe, de vhogy tudok úgy hangosan vitázni, h értelmes is, félig vita, félig veszekedés, mert sok dühvel is van feltöltve, de mégis észérveket mondok... szóval nem tudom. Valahogy így jön ki belőlem, de azt én is észrevettem, h sokszor olyan marhaságokat tudok mondani ha már nagyon elborult az agyam h félelemetes. De néha van h meg lesznek beszélve a dolgok egy veszekedés során, v h később még lenyugodva csöndesebben beszélünk h mi nem tetszett a másiknak, és akkor azt probáljuk értelmezni, csak vhogy mindig jön egy új helyzet, a másik esetleg nem érette meg az előzőt, ha az hasonló volt, v csak tényleg más a szitu, és ugyanott kötünk ki.

Ja és linkeljétek már be, h hol mondtam h ez normális, mert nagyon nem tudjátok merre hány méter... és ha találtok ilyet, azonnal helyesbítek, elnézést kérek a tévedésemért, mert SOHA NEM GONDOLTAM EZT NORMÁLISNAK. Ha annak gondolnám nem tennék fel kérdést róla, mert csak elintézném annyival h hülye a szomszéd. Csak azt mondom, h szálljunk már le kicsit a földre, és mondjuk lássuk már azokat a sztorikat amit a 32es írt és én nekem a gyomrom összeszorult tőle, és egyszerűen rosszul érzem magam, és értsük meg, h még ilyen esetben sem ez a leereszkedő okoskodó stílus a megoldás. De ti teljesen elveszitek a realitás érzéketeket, sztem magatokkal kapcsolatban is, mert amikor ti veszekedtek azt elfelejtitek, de amikor főleg igy leirva olvastok valamit akkor meg jön az úristen. Ezt nem szeretném, főleg ebben a rohanó világban, gyakorlatilag h türelmetlenek vagyunk és sokszor átgázolunk lelkileg egymáson, az egyáltalán nem egyedi, ne akarjátok úgy beállítani, mintha valami sorozatgyilkos lennék, akit legszívesebben száműznétek egy szigetre, képzeljétek el, bárki azt mondja rólam, még akikkel vannak viták is, h aranyos, segítőkész, kedves, visszahúzódó ember vagyok, nem azt h egy agresszív állat. Nem normálisok ezek a helyzetek, de épp ezért akarom megoldani őket. És nem nem arra vagyok kíváncsi, h

1. Ti nem veszekedtek, soha, ááá.

2. Én ne akarjak sehonnan se még csak a felmentés szikráját se nyerni magamnak, amit csak ti gondoltok annak, mert igazából csak kibővítem a sztorit, h jobban meglehessen világítani, mert ti mindennt láttatok, de semmit se vetettek át, sőt igazából jézus krisztus reinkarnálódása vagytok, és ezért...

3. ítélkeztek, osztjátok az észt (ami mondjuk épp nem a krisztusi tanításokhoz illő, de sebaj)

Az a baj, h alapvető dolgokat, fogalmakat kéne lefektetni, meg elfogadóan ítélkezés mentesen viszonyulni a másikhoz és akkor el lehet kezdeni beszélgetni érdemben. Ti nektek bármi megjegyzéssel kapcsolatban az a célotok, h hozzatok egy ellenpéldát, h én miért vagyok mindezek ellenére egy kö***ög, folyamatosan azt projektáljátok bele mindenbe, h én egy szemét legyek végül, mindent annyira csúsztattok. Amikor a szomszédot véditek, h ő akkor veszekszik, meg úgy rendezi a problémáját ahogy akarja, ahhoz nincs közöm, amikor azt mondjátok, h ő biztos várt csak nem fejeztük be és ezért jogosan akadt ki, kicsit se lehet idegbeteg ő is, ááá, amikor arról beszélek, h álljatok le kicsit alapvetően is, mert nem kell, és csak felesleges gyűlöletkeltés (de érdekes pont ezt egy pszichopata szájából visszahallani a kis megváltókra, nem igaz?), de azért is ítélkezésekkel, mert ferdítitek a képet, és a világba az ilyen jellegű agresszió, veszekedés, kb. egyenlő egy náthával, vagy egy benőtt körömmel ha párhuzamot akarok hozni egy betegséggel, nem normális, de ugyanakkor népbetegség ami alapján nem kell, és nem csak azért mert alapból nem kell, de pláne nem kell valakinek a száműzetésén meg a sárral dobálásán ügyködni, gondolkodni, mert lehet értékes, rendes ember, mert nem káros a társadalomra, mint mondjuk egy sorozatgyilkos, csak azért mert vele együtt talán lesz havonta 1-2 óra, amikor hangos a ház, felül-alul, de már ezen is dolgozik, és pláne azért nem kell, mert az ilyen gondolkodás vezet a meszesgödrökhöz, amikor mindenkit abnormálisnak titulálunk, és elküldünk egy munkatáborba. Valahogy a krisztusi tanítás pont nem erről szól, sokkal inkább az ellenkezőjéről, úgyhogy mielőtt megváltónak tituláljátok magatokat, erről el lehetne gondolkozni. És igen a normalitás kérdése, ami alapján direkt projektáljátok megint a rosszat belém, h én biztos még ezt normálisnak gondolom is...

Először fektessünk le alapfogalmakat, mit jelent egyáltalán, h normális? Hogy definiáljuk? Hogy lehet hozzá igazodni, mi alapján mérjük, jó egyáltalán ha igazodunk hozzá, minden esetben, mely esetekben kell akkor, milyen határtól mondunk valamit nem normálisnak, és mi ennek a konzekvenciái? Mondtam én egyáltalán ilyet? Mert így sosem lesz előrelépés, egyetértés, és sajnálom, h ha ezt nem látjátok, és megint csak az anyázós szövegek jönnek, de így csak elbeszélünk egymás mellett, mindenki azt mondja, amit maga ferdít a képen.

De egyébként elegem van ezzel a máshoz hasonlítós témával. Figyeljetek, ha még valaki ír ide, de az eddigiekre vonatkozóan is mondom, ingerület nélkül, h sz***rok rá a mások sztorijaira, meg h mi minek számít. Nem érdekel, nem változtat semmit, h helyezgetjük. Ti kezdtétek el ezt, h ti sose beszéltetek így, ez nem normális, jogos a szomszéd stb. és kit érdekel? Most itt nem az a kérdés, h ti sztetek ez ritka, vagy az etalon hozzátok képest távol esik, akkor =abnormális, vagyis elítélendő. Nem érdekel, tényleg nem érdekel ez a begyöpösödött magyar hozzáállás. Mindig ez a másokhoz mérés, ez ilyen magyar sajátosság, ciki-e, normális-e, mennyire vagyunk lemaradva a nyugathoz képest stb. kit érdekel? Magunkkal oldjuk meg a problémát, és akkor bizonyos releváns mérőszámokba ez meg is fog mutatkozni, de az már csak egy eredmény. Válaszoljatok ba***szki arra, h h rendezzek egy kapcsolatot, és h kerüljem el a következő veszekedéseket, tegyetek fel kérdéseket a viselkedésemmel kapcsolatban, h dilemmába kerüljek, adjatok tanácsot a helyzet, a múlt