Hogy rázzam le a közvetlen szomszédomat?

Én is kerültem hasonló szituációba. A gyerek állandóan idejárt, de nem volt a korosztályom, nekem is megvolt a saját bajom és dolgom, nem mindig volt hozzá energiám.

Kipróbáltam azt amit írt is valaki, de akármilyen feladattal láttam el, hogy hasznosnak érezze magát, nem végezte el, bele se kezdett.

Vittem neki játékokat, hogy otthon lefoglalja magát, anélkül, hogy kipróbálta volna őket visszadta és jött hozzám.

Nem segített az sem, hogy beszéltem az anyukával, mert a végére csak annyit ragált, hogy szégyelljem magam, mert szegény gyerekét miért nem értem meg, hogy magányos és szeretetre vágyik.

Egyszer eluntam és jól bezárkóztam, amikor jött a gyerek és ráfeküdt a csengőmre, akkor nem nyitottam ajtót. Leült a bejárat elé, aztán úgy fél óra múlva elment. De ez sem hozott hosszútávú megoldást, mert később kipróbálta, hogy az utcán ült le és ha meglátott, hogy boltba megyek, vagy hazajövök épp, vagy bármiért lent vagyok, mellém szegődött és akármit mondtam, nem tágított, egészen hazáig követett és besurrant mögöttem az ajtón.

Apukámnak elmeséltem, mondta, hogy nem vagyok határozott. Mondta, hogy a szóbanforgó gyerek korabeli mostohatesómnál már fordult elő, hogy átment játszani a szomszédba és este érte ment és úgy kellett kirángatni onnan, mert a mostohatesóm sem értette meg a vendégszeretet fogalmát és íratlan szabályait és ez természetes az ilyen korú gyerekeknél, ezért a szóbanforgó nyugodtam fogjam meg és rakjam ki. Kipróbáltam, de a gyerek így se vette a lapot.

Egyszer valaki rájuk hívta a gyámügyet. Azt hiszem az iskola gyermekvédelmi felelőse volt, egy félreértés miatt, de először az anyuka azt hitte, hogy én tettem és akkor rájött, hogy ilyen gonosz ember vagyok és eltiltotta tőlem a gyerekét.

Utána a gyereket a szárnyai alá vette a szomszéd néni, mert szegény gyerek, mennyire nem törődtem vele, pedig csak szeretetre vágyott és még a gyámügyet is rájuk uszítottam. Nem sokkal rá a szomszéd jött oda hozzám és elnézést kért, hogy félreismert, mesélte, hogy most ő megy át azon, amin egykor én.

A gyerek ezt tiniként abbahagyta, akkor lett egy szerelme a suliból.

1. Hívd ki a családsegítő központot, talán nincs minden rendben odaát.

2. A nagyszülők talán nem foglalkoznak vele eleget

3. A konfliktuskerülés neked sem jó, meg kell tanulni kezelni. Mi lesz veled, ha még egy 12 évessel se megy? Olvass erről könyveket, stb.

Elmondod neki, hogy te figyelj, engem ez és ez idegesít, ill. állíts fel szabályokat, mikor jöhet. - Nehogy már ne legyen magánéleted.

Ha elmondod neki ezt, hogy bocs, de szeretnél több időt csak a családoddal lenni, akkor ezt meg kell értenie. Ill. ha jön, hogy szeretne játszani a gyerekkel, simán mondhatod, hogy bocs, most nem alkalmas, talán egy másik nap.

De tény, hogy valószínűleg te vagy az egyetlen ember, akitől kap egy kis figyelmet, és szipkázza az energiádat. De miért is van olyan érzésed, hogy kihasználod, ha segít? Pont ő használ ki téged, és így legalább törlesztene. Másik lehetőség, hogy akkor rájönne, hogy nem is akar ott lenni. :D

Esetleg elbeszélgethetnél arról vele, hogy mitől idegesítő, és miben kéne változnia, ha barátokat szeretne. Persze ezt nem úgy, hogy elmenjen minden önbizalma, hanem pozitív példákkal: pl. elmondod, te milyen vagy társaságban, pl. odafigyelsz arra, hogy ne zavarj másokat, hogyan kedveskedsz másokkal, mi az illem, és ezt be is kell vele tartatni, hogy te ezt elvárod.

A 12 éves már elég nagy, de sajna nem szocializálódott rendesen, kb. 4-6 éves szinten van.

Lehet, hogy valami személyiségzavara vagy más betegsége is van, és valami vizsgálatra is szükség lenne.

Adj neki kölcsön könyvet, olvassa el, hátha...

Bocs, az egyik hozzászólásod elkerülte a figyelmem.

Ha szólsz neki, és vigyorog, utána csinálja, akkor szépen kézen kell fogni, és kivinni a házból, és bezárni az ajtót, és megmondani, hogy aznap már ne is jöjjön, és ha így akarja folytatni, akkor máskor se.

Ebből megtanulja, hogy van értéke a szavadnak.

1-2 uj zar kell. 1-2 felnott nagy hazorzo orzovedo fajta kutya. Ok nem engednek be idegent. Akar vmi ismerost is athivhatsz a kutyajaval.

Csengot kosd ki.

Rollod legyen vagy 5 meter magas teglakeritesed.

En biztos mar leorditottam volna a fejet.

Etethetned romlott cuccal,amito megbetegszik egy idore.

A gyamugy is jo! Hivd ki oket!! Nekik panaszkodd el,amit itt leirtal.

Nem számít, ha lepontoznak. Én sajnálnám szegény kislányt. Nem a legjobb példa, de az én szüleim sem foglalkoztak velem és az öcsémmel. Én is nagyon ragaszkodtam minden felnőtthöz, aki kicsit is kedves volt velem. Később nagyon hálás voltam a törődésükért. Most felnőttként pedig tudom, nekik hála lettem egészséges lelkületű, és nem keveredtem semmiféle bajba.

Mivel az öcsém is el volt hanyagolva, így ő énhozzám ragaszkodott. Mindig jött, piszkált, követett, cukkolt. És én még messze sem tudtam tőle menni. Sőt, ha megpróbáltam nem foglalkozni vele, rám szóltak és büntetést kaptam. Ez akkor elég megterhelő volt kamaszként, hogy "anyja" legyek egy 4-5 éves gyereknek. Nyilván nem volt a legélvezetesebb dolog, amit akkoriban el tudtam képzelni, de inkább foglalkoztam vele, minthogy egyedül legyen. Sajnos nem sokáig maradtam otthon. Amint végeztem az érettsegivel, elköltöztem. Ez azóta a testvéremen is meglátszódik. Nemtörődöm, flegma számítógép függő, elhízott fiú lett belőle. Nem tanul, sokszor be se jár. Nem foglalkoznak vele. Nagyon sajnálom őt, de már nem tudok ott lenni.

Nem ertem miert engeded be.

A szomszed nem barat, hanem sima idegen ember.

Mi az, hogy bejön az ajtón?

Zárd be a bejárati ajtót.

Hát én inkább felvállalnám a konfluktust a nagyszülőkkel (ha elkerülhetetlen), de ezt nem tűrném. Konkrétan nincs magánszférád, nincs családi életetek.

Közöld udvariasan a kislánnyal és a nagyszülőkkel, hogy ennyit jöhet át a kislány, többet nem. És csak meghatározott időpontokban, nem akkor, amikor neki kedve szottyan. Zár az ajtóra és ne engedd be. A te házadban te hozod a szabályokat.

Ha megsértődnek a nagyszülők, így jártak. Amúgy nem lehetnek valami értelmesek, ha nem látják át, hogy eleve udvariatlanság ennyit lógni a szomszéd nyakán, állandóan nála étkezni stb.

Lehet sajnálni a kislányt, de nem te vagy az anyja, nem feladatod úgy viselkedni, pláne azon az áron, hogy rámegy a magánéleted, a családi életetek. Én inkább próbálnék erről is beszélni a nagyszülőkkel, utánanéznék, hol kaphatna szaksegítséget.