Vasárnap este óta csak én vagyok depresszió közeli fásult állapotban?

És most mindenféle politikai vitatkozást félretéve csak a személyes érzéseimre gondolok. Semmihez nincs kedvem. Mindig az jár a fejemben, hogy most mi a fenének is járok egyetemre, ha lehet 2 év múlva már csak útlevéllel mehetek el még Bécsbe is, nemhogy még külföldön munkát vállaljak. Amikor meglátok egy nyugdíjast, akkor el kezdek émelyegni, amikor egy fiatal/csinos csajt, akkor pedig azon jár az agyam, hogy ő a következő hónapokban vajon ki fog-e költözni külföldre. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha én is órákig sorban álltam volna, mint az a sok ember, aki átjelentkezéssel szavazott. Amikor meg valakitől hallom, hogy nemsokára külföldre fog menni, akkor egy irigységgel és tehetetlenséggel átitatott elfojtott sírógörcs fog el, mert legszívesebben én is lépnék egy szebb és gazdagabb országba. Van itt olyan, aki hasonló reményvesztett hangulatban van?