Miért leszek este/éjszaka depresszív hangulatban?

Utálok erről beszélni, mert sosem mutatom ki az érzéseimet, ezt is csak névtelenül merem leírni.

Magányos vagyok, egész nap gépezek, csak a szüleimmel beszélgetek, de nem is igényelném a társaságot egyáltalán, inkább amolyan "csendben tevékenykedős' típus vagyok.

Azonban éjszaka, olyan 11 körül mindig rám jön egy depresszív hangulatsor, ilyenkor mindenkibe szenvedélyesen bele tudnék szeretni, mindig filmekre gondolok, hogy valakivel megszöknék és bejárnám a világot, lelkizünk meg ilyesmik. A gondolattól is undorodom, de erre vágyom. Mit tegyek?

Nagyon szeretnék egy barátot, de csak egyet, akinek mindent el tudnék mondani, és meghallgatna, nem lenne felszínes, meg semmi. Olyan valakit, aki akár az ismerkedésünk második napján eljönne velem utazni másik országba, városokat nézni, kalandparkozni meg ilyesmik.

Régen volt egy legjobb barátnőm, mindent megtettem neki, csak ő volt. Tényleg mindent. Nagyon kedveltem, és egyik napról a másikra elhagyott.

Mit tehetnék? Reggel ilyen eszembe sem jutna, de nagyon-nagyon szeretnék egy ilyen barátot.

Tudtok esetleg egy olyan oldalt, ahol akár anoniman is beszélhetek valakivel? De mindennap és rengeteget. Amúgy nagyon önbizalomhiányos is vagyok, utálom a külsőmet. Tele vagyok komplexusokkal, nem merek kimenni az utcára, pedig mindig erre vágyom. Nekem az is nagy szám, ha elmegyek egy áruházba. Kb. 2-3 éve csak akkor mozdulok ki, ha iskolába kell mennem, rettentően gátlásos vagyok, nincsenek barátaim.

Kérlek segítsetek! Nagyon szépen köszönöm! :)