Vasárnap este óta csak én vagyok depresszió közeli fásult állapotban?

Én ugyan elmenni abszolút nem akarnék, de pont az idegesít, hogy így meg egyre nehezebb lesz a megélhetés. És bár bizakodó vagyok, nem látom az esélyt, hogy belátható időn belül ezeket le lehetne váltani.

És hétfőn ugyanúgy mehettem vissza az "imádott" közalkalmazotti munkakörömbe, kelhetek 5-kor, hazaérek este 6-kor, dögfáradtan, és úgy tűnik, elszállt a remény, hogy a felettem levő réteg lecserélődne. Pedig amúgy szeretném a munkám.

De kitartás, még a remény nincs veszve, és ha tudsz, legyél ott Te is szombaton! Fel a fejjel!

https://www.youtube.com/watch?v=acesPnLRd7A

Én is ezt érzem.

Orbánék csaltak a szavazassal, azért nyertek. És fáj, hogy Vona kiszallt a Jobbikbol. Egy ideje külföldre akartam menni, ez csak olaj volt a tűzre, ezek az események.

Magyarország is szép, de az igaz, hogy nem gazdag ország. Ha félsz attól, hogy 2 év múlva kilépünk az EU-ból, akkor miért nem mész most? Halasztasz az egyetemen és szerencsét próbálsz. Ha működik, akkor ott maradsz, az egyetem meg abbamarad. Majd tanulsz ott, ahol letelepedsz. Minden csak rajtad múlik. A mikor és a hogyan is.

Nincs tetterőd, vagy akaraterőd. Pedig csak ennyi kell.

Nem értem, miért vagytok elkenődve, hiszen nem változott semmi. Eddig is a fidesz volt, ezután is az lesz.

A kesergéssel nem mentek semmire, nézzétek mindennek a jó oldalát, foglalkozzatok magatokkal, a családdal, barátokkal, sokkal vidámabb, nyugodtabb életetek lesz. Én se nézek már évek óta híradót.

Ugyanígy érzek. Fásult vagyok. Én konkrétan félek. Félek, hogy mostmár a kilépés következik, és itt ragadunk. Nem bízom senkiben már, a saját nagymamám a jövőm ellen szavazott, úgy hogy 2 unokája már kinn él, és most én leszek a harmadik. Aztán elgondolkodtam: mivan, ha én tévedtem? Mi van, ha tényleg nekik van igazuk? De ha észérvek mentén haladok, akkor mindig rájövök, hogy nem....ezt akkor sem szabad megengedni, és ameddig kormánypropaganda megy a legkönyebben elérhető médiaorgánumokon keresztül, addig nem beszélhetünk objektivitásról.

Engem nem a pénz motivál főképpen, mert MOST jó....de ahova és ahogyan haladunk, az nagyon vészjósló szerintem. Csak gondoljatok bele: melyik ország nem fizetett még nagy árat azért, hogy radikális nacionalizmust választott?

Én amondó vagyok, nem szeretnék idegen kultúrájú emberekkel kényszerből együtt élni....azonban súlyos tévedés, hogy a nyugattól való elzárkózás a biztonságos jövőnk záloga.

Az országunk egyedül éhenhal...aki ezt nem látja az naiv. Ezáltal két lehetőségünk van: EU, vagy a keleti kompromisszumok.

Nyugaton ott a migránsveszély (amit azért ne bagatellizáljunk el) de cserébe számos, gazdasági, szociális, és környezetvédelmi szabályozás és segítség. Keleten több Oroszország által támogatott diktatúra, erős militarizáció, hatalmas szakadék gazdag és szegény között. Tavaly olvastam, hogy Oroszországban csökkentették az állami beavatkozás lehetőségeit a családi életekbe. Olyan országban, ahol a családon belüli erőszak hatalmas méreteket öltött már eddig is....mondván, hogy így jobban van lehetőség "nevelni" a gyereket és a család életét "kordában tartani".

Itt mindenki félti a lányaikat meg az asszonyaikat, ők maguk mégis semmibe nézik a sajátjaikat....

Van itt igazság?

Szóval, talán kinn sem tejjel-mézzel folyó kánaán van, de én az ilyen nacionalizmusból nem kérek.