Tulajdonképpen mi értelme élni, ha úgy is meghalunk?

Diagnózis: hiányzik egy nő neked.

Gyógyszer: udvarolj má' annak, aki tetszik, hódítsd meg! Akkor egész más fényben látod majd az életed.

A mégnemlét és a márnemlét nagyon nem ugyanaz.A lét, az élet , annak eredményei nem szűnnek meg a halállal.A több száz, több ezer éve élt művészek, hadvezérek stb., ők és a tetteik, az alkotásaik értelmetlenek, mert ők meghaltak?

Egyébként honnan tudhatjuk, hogy a halál végleges és teljes megsemmisülés?

Nem, én úgy vagyok vele, hogy ha már ilyen rövid időm van ezen a bolygón (nem hiszek abban, hogy lenne bármi halál után, és a két klinikai halál epizódom csak megerősített ebben), akkor azt maximálisan kiélvezem.

Vannak céljaim, már önmagunkban a hozzájuk vezető utat is élvezem, rengeteg élményt gyűjtök és boldog vagyok.

Oké, ezért keményen kellett küzdenem pár évig, de ez még mindig ezerszer jobb, mint évtizedekig szenvedni.

Végül is vegetálhatnék még évtizedekig, mert minek élvezni az életet, ha úgyis meghalok, de én inkább jól érzem magam, amíg itt vagyok, amikor pedig meghalok, akkor meghalok, na bumm, de legalább addig is jól éreztem magam. Egy halottat pont nem érdekel, mint veszített, hiszen hogy érdekelhetne bármi, ha egyszer megszűntél létezni.. :)

Hát kérdező igazából szerintem jó a stílusod, a Szent Péteres dumától kimondottan feldobódtam :DD

Amúgy erre a kérdésre nem lehet válaszolni, gyakorlatilag semmi értelme élni, dehát nem is kötelező, mindenkinek adott az opció hogy kilépjen az életből. Olyan mint egy játék, addig játszol amíg fel nem adod, vagy ki nem esel. Ebből kifolyólag nyilván nem kéne mindent olyan komolyan venni. Dehát hogy ne legyen unalmas a játék, olyanra alkottak minket hogy szarul érezzük magunkat hiányos testi ésvagy anyagi adottságaink miatt, főleg érezzük magunkat lesújtva és szebb/okosabb/gazdagabb/sikeresebb ember láttán. Nem igazságos az biztos, dehát a játék pont attól játék hogy izgalmas :D ....

kitartást kívánok neked is, magamnak is és minden sorstársnak!

A tudomány sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudja a túlvilági élet vagy bármilyen transzcendencia létezését. Azzal az előfeltevéssel él, hogy nincs, amíg a jelenségeket anélkül is magyarázni tudja. Én ez alapján még nem mernék mérget venni rá, hogy a halál után nincs semmilyen folytatás.

Ha kitartasz amellett, hogy a halál egyenlő a teljes megsemmisüléssel, akkor nincs más lehetőséged, mint amit a 14-es válaszoló ír.

Amúgy nekem is vannak néha hasonló gondolataim, mint amiket leírtál a kérdésben, de én nem érzek semmilyen megnyugvást amiatt, hogy esetleg másra is ugyanúgy a megsemmisülés vár. Egyébként a kérdéseddel (valószínűleg) akaratlanul a buddhizmus kiindulópontját fogalmazod meg. Csak éppen Buddha ebből az egészből azt szűrte le, hogy a szenvedés megszüntetéséért tenni kell...

Szerintem, ha már itt vagyunk, akkor érdemes úgy élni, hogy ha mégis lesz folytatás, akkor lehetőleg pozitív irányba haladjon.

40 éves férfi vagyok egyébként.

Van aki látja az élet értelmét így is, van aki nem. Ha te nem látsz értelmet benne, mi tart vissza attól, hogy végezz magaddal?

Szerintem nem az örök élettõl függ az értelme, mert nem mindenki szeretne örökké élni föltétlenül, én realisan úgy képzelem el, hogy halálosan beleunnék pár évszázad után.

Inkább az addig elért célok adnak értelmet, amiket magadután hagysz.

Na meg arra nem gondolsz, hogyha mindenki örökké élne, akkor túlszaporodnánk a bolygón és nem férnénk el egymás közt. Emiatt sem szeretnék örökké élni (mert ugyebár az örök élet nem csak rám vonatkozna, hanem emberek milliárdjaira). Te amikor ennek a fontosságáról beszélsz, akkor sajnos egoista módon úgy képzeled ezt a dolgot, hogy CSAK neked kellene örökké élni, nem a másik több milliárd embernek. Ezért nincs értelme a gondolkodásodnak, mert nem derül ki, mit szeretnél vele.

Sok ember, aki ezen fröcsög, az évszázadnyi életében sem tudja, hogy mit kezzen magával, tétlenül élik a mindennapjaikat, nem értem, minek nekik örök létezés? Szerintem nekik rosszabb lenne. Inkább kívánnék halhatatlanságot egy olyan embernek, akinek van mit kezdenie magával.......

Tehát ha létezne is halhatatlanság, mond, kis produktív GYK-os emberke, mit kezdenél vele?:)

Ami először eszembe jutott a kérdésed kapcsán az az, hogy egy életunt, besavanyodott ember vagy. Nyilván semmi sem jött össze az életben és szerencsétlen is vagy minden téren, ezért az okoz megnyugvást, hogy előbb-utóbb mindenki feldobja a pacskert. :D

Én is tisztában vagyok azzal, hogy meg fogok pusztulni, de én inkább élvezem az odavezető utat az X millás kocsimban, a párommal és a barátaimmal. Végig is lehet szenvedni a halálod napjáig, de az elég szánalmas. Ha minimális erőfeszítést tennél arra, hogy neked is jobb legyen, akkor talán nem kellene másokra irigykedni.