Tulajdonképpen mi értelme van leélni egy egész életet?

Én úgy vagyok vele, hogy elég nekem akár 20-30 év is de az legalább jó legyen, ráadásul, ha csak ennyit élek, akkor nekem sem kell látnom, ha a szeretteim meghalnak.

Ők látnak engem meghalni, de az már nem az én problémám...

hmmm akkor csak én akarok itt örökké élni? :D

és beutazni a világ minden pontját.... :)

na jó azért örökké nem de egy 100-120 évnek örülnék.

A halált nem tudod nem észre venni, ott lesz mindenhol, mindenben... az is az élet része.

Gondolkodásmód megváltoztatásával tudsz sok-sok fájdalmat/kudarcot/csalódottságot elkerülni :)

Az élet kedv nélküliség a depresszió.

Én is depressziós vagyok. Nekem a jövőképem tört össze. 10 éve dolgozom és folyamatosan gyűjtök, félre rakok a lakhatásra, de ilyen tempóban meg úgy annak ennyi kell, hogy egy hitelt felvegyek. Innentől kezdve számomra nincs tovább. Nincs értelme semminek. Már nem motivál egy állítólagosan jól kereső munkahely sem, ahol keményen kell dolgozni, csak ki akarok menni egy sivatag közepére. Én vagyok a hülye, lehet. De ettől, hogy fejemhez vágják, nem lesz meg az életkedv.

Ha nem lenne mellettem egy élettárs, akiért felelősséget érzek, már könnyebb lenne mindenkinek.

Ha nem tetszik ez az állapot, keress megoldást.

Új hobbik. Átmeneti örömömforrások. Segítenek. De nem azért, mert örülsz neki, hanem azért mert célt ad.

Érzések tudatosítása fontos. Néha kérdezd meg magadtól :most mit érzek?

Ha nem vagy tudatában annak, hogy mit érzel, mint én is voltam, akkor segít egy érzelmekről összeállított lista, hogy abból válogass. (ha kell, átdobom, csak írj rám). Aztán, ha megtanulod, mit jelentenek ezek, és mikor érzed, könnyebben fog jönni.

Ezeket érdemes követni is egy idő után. Erre jó a Daylio app, vagy egy négyzetrácsos füzet lapja.

A sport segít felszabadítani oxytocint és endorfint. Mindkettő a depresszió ellenszere. Úgyhogy irány a mozgás, de ésszel, ne sérülj meg!

Segíteni tud másokon való segítségnyújtás. Önkénteskedés. Ilyenkor lehet találni olyan érzelmeket, amiket én váltok ki másokból. Lehet találni célokat, hogy ezek az emberek miért küzdenek. És lehet találkozni a hálával, amit kapni is jó, de adni még nagyobb, katartikusan nagy boldogság.

A gondoskodás szintén depresszió elleni cucc. Egy háziállat megtetszik. Célt ad ez is az életnek. Ha csak kicsit is, de ad.

Stb.

"ne 60-70 éves koromig, hanem csak 30-35 éves koromig vegetáljak a mindennapokban?"

Na itt baxxod el, de nagyon VASTAGON!

Az élet ajándék! Szabadítsd fel a tudatod!

(és hozd rendbe az anyagi helyzeted)

"rosszabb esetben munkanélküliként, ebből adódóan pedig csövesként megrohadni az utcán."

Te még nem jöttél rá, az életben arra, hogy valójából nem a munkából van pénzed, hanem az emberekből!

A munkád semmit sem ér, ha nincs rá emberi igény azaz kereslet. És így fizetésed sincs.

Neked rohadtul kellene valamit csinálni amit szeretsz is, most anyagiaktól függetlenül! Bármi is az.

Amit meg utálsz, azt meg qrvára nem kéne csinálnod!

"majd idősebb emberként lássam meghalni a szeretteimet"

Nem biztos, hogy kár értük..

Akit értékes emberek vesznek körül, az nem kerül ilyen állapotba, mint te (mert nem hagyják)..

Én már most 8-osként szivesen meghalnék.. Az életem egy nagy rakas szar.. Barataim szinte nincsenek, barátnőm főleg.. Mindenki szekál, utál, tanáraim nagy reszt nem erdekli mi van velem.. A csaladom utalom, 4 kisteso 1 reszeges apa, egy "kedves" anya.

Szinte mindig segitek mindenkinek suliban is, keg akkor is, ha szekált, de utána folytatja, es annyit nem mond hogy "kösz"..

4.1-4.2 es tanulo vagyok, jövőt annyit látok, hogy szenvedés még pár évtizedig..

Tudom hogy tőlem nem számít ez nagyon, de jól esik leírni..

13/F

40 éves vagyok, elég durva helyzetben, de még tervezek vagy 80-90 évet. Szeretnék többezer évig élni, annyira érdekes ez a világ, a csudába is... Mondjuk az élet szélességében (az élet ne csak hosszú legyen, de széles, ez fontos) még pocsék eredményt mutatok fel, de majd csak feljavul egyszer.

Nem muszáj vegetálni. Nálam sokkal rosszabb helyzetben levő emberek is képesek ÉLNI.

Mondjuk én született optimista vagyok, némi realistával megspékelve, néha paranoid, ami érdekes kombó :D

De te nagyon negatív vagy. Várj még, hátha később máshogy látod a dolgot, ilyen ifjan még vannak fura korszakok...