Mi értelme van ennek az egész életnek, ha csak a szívás van folyamatosan?

Hétköznap nem tudok eleget aludni, 5-kor kell kelnem, akkor megy a busz, egész nap azon agyalok, hogy milyen jó lenne végre aludni legalább 8 órát. Van, hogy a buszon oda-vissza és még 2-3 órán is bealszok. Emiatt a kedvem is rossz, persze még viseljem el az értelmileg csökkent osztálytársakat, hallgassam a 14-15 évesek szintjén lévő, sablonos, közönyös beszélgetéseiket, akkor pár tanárt, akiknek direkt ez a hobbija, hogy szívózzanak. Elviselem eddig, aztán hazamegyek, otthon legalább pár órát azt csinálhatok amit akarok, de még tanuljak is, hogy a zigóta miatt milyen hormon ürül a vizelettel terhesség alatt (valami ilyesmi ragadt meg múltkor bioszból, azért, mert annyira felidegesítettem rajta magam, hogy azért vagyok 3-as, mert ilyen felesleges, semmitmondó dolgokat kell tudni, amit a büdös életbe nem fogok használni.. milyen hormon ürül a szervezetből a vizelettel????...).. Jó, elviselem, lefekszem, alszok 5-6 órát ismét, vége a hétnek, és mindig kitalálnak valamit, hogy menjek dolgozni(segíteni), még, ha csak 2-3 órát is, ingyen. Pénteken végre azon gondolkodom, hogy aludhatok 10 óráig is akár, meg nem kell stresszelnem az iskola, meg érettségi miatt, erre mindig kitalál valaki valamit, miközben én a világon nem kérek senkitől semmi szívességet, mindig úgy vagyok vele, hogy a saját kezem munkája lesz az amit akarok.. Ezek mellett vannak az állítólagos "barátaim", akiknek már majdnem mindnek adtam kölcsön pénzt, hogy majd megadják, bízzak bennük. Aha, igen, nem nehéz kitalálni, hogy még mindig adják megfele. De ez legalább 10.000Ft. Ez a másik tényező, a pénz. Nincs sok pénzünk, van a kocsin hitel, igaz már nem sok, de van, havi 4000-et kapok KAJÁRA, tehát nem zsebpénz, hanem ha nincs reggel csak 2 szendvics, akkor vegyek kaját. Mit ne mondjak sok mindent lehet 4000-ből úgy elkölteni, vagy félrerakni, hogy még kaját is veszek belőle. Van egy osztálytársam, akinek az apjának van gyára, van 1 szállodája, étterme, meg valami cége, és egy mocsok a srác, egy szemét személyisége van, bunkó.. Én mindig próbálok úgy viselkedni, ahogy én akarom, hogy viselkedjenek velem, sosem akarok megbántani senkit, főleg nem lelkileg, meg ilyen kis semmitmondó dolgok, hogy én odaadom a füzetem, hogy leírják a házit, míg más van, hogy gondol egyet, és én most nem adom oda.. Ilyeneken is felhúzom magam, most ő milyen károkat szenvedett volna el, ha odaadja a házit?? Erre csak gondol egyet, és nem. Nem nagy dolog, semmitmondó, mégis leírja egy emberről, hogy rossz. Nem vagyok egy csúnya gyerek, semmi baj a külsőmmel, sportos vagyok, nem vagyok pattanásos, sem ecsetfejű, sosem volt párkapcsolatom, szűz vagyok 18,5 évesen, és ráadásul nem is csókolóztam, ha ez számít. Volt legalább 4-5 lehetőség, mikor összejöhetett volna, ebből én 2-3-at bénáztam el, 1-2 meg csak simán lelépett mással, vagy kijelentette, hogy már nem akar "kavarni". Már szinte nem is érdekel, évek óta ez van a fejemben, hogy tiszta szégyen vagyok, lassan 19 évesen, hogy itt tartok "nőügyben", míg a 17 éves haverom henceg azzal, hogy nem szűz a 100 kilós barátnőjével. Van, hogy csak arra vágyom, hogy megöleljek egy olyan lányt, akit tudnék szeretni és ő is engem. Ez is stresszel nap mint nap. A másik, hogy félárva vagyok. Amíg élt édesapám, addig nem tudtam értékelni, hogy jó ember volt, sosem azt figyeltem, de most, már tudom, mennyi mindent megtett értem, én meg nem viszonoztam. Tudom, jó esetben ez a dolga egy normális szülőnek, de ő tényleg jó ember volt, és én már nem tudom megölelni, vagy csak simán elbeszélgetni vele dolgokról. Azt is sajnálom, hogy egy ilyen jó ember, aki sosem ivott, nem is cigizett, mert tényleg jólelkű volt, ilyen fiatalon meghaljon és nem élhet tovább, főleg úgy, hogy az utolsó éveiben csak szenvedett, nem is kicsit. Általában a világgal is hatalmas gond van, hogy látjuk, hogy mi megy végbe, hogy nem lehet megélni rendes munkával, hogy mindjárt meghal a bolygó, úgy tönkrevágjuk, hogy az emberek egyszerűen nem normálisak, önzőek, semmi empátia, szeretet. Azt mondják éld ki magad fiatalon, mert utána csak a sok stressz meg a rossz dolgok jönnek. Ha még ezután csak rosszabb lesz, akkor mi értelme élni? Mi az egész értelme?