Erőss Zsolt egy példakép (volt)?
Nekem a példakép egy hős, aki másokért tett valamit, másokért érzett felelősség miatt halt (hősi) halált, vált mártírrá.
A hegymászást szenvedélynek tartom, és nem látok különbséget a kábszeres, vagy az alkoholista közt, aki belehalt szenvedélyébe. Erőss Zsolt eddig öt hegymászótársa halt meg közös túra közben, ( [link] )Kiss Péterrel együtt hatan (ha jól számoltam). Ilyen statisztika után (és család mellett) felelősségteljesen, sem új társat, sem új túrát nem vállaltam volna (amputált lábbal).
Nekem nem negatív példa, vagy csak én gondolom így?
"szeretett volna egy szep karriert jol lezarni"
A Mount Everest után sztár lett, van egy bölcs mondás: a csúcson kell abbahagyni - ez a hozzáállás az egót is kielégíti, és még családalapításra is visszavonulhatott volna ekkor. Meg is tette pár év múlva - a karrierjéről viszont nem mondott le.
A "jó öreg magyar mentalitásról" meg annyit ,hogy a magyar nép nem ilyen, csak hát keveredtünk... a többség legalábbis. A többség sváb-magyar, a magyar állampolgárok közül-. ez önmagáért beszél, innen a mások, más népek, és a saját vér leszólása hajlam is.
Én kérek elnézést, h kisebbségi vagyok , azaz 80-90%-ban magyar genetikájú, német előd nélkül. Tisztelet a kivételnek a svábságon belül, főként a kevés értelmesekért, a művészekért, részben tudósokért tisztelet!
CSAK HA MÁR MEGY "MAGYAR SZÁJBÓL" A MAGYAR NÉP BECSMÉRLÉSE. Mert a sváb önkritikája nulla, egymással is hadakoznak, ha nincs épp mást gyalázniuk. mondom, tisztelet a kivételnek a svábságon belül. (Országszerte sokat ismerek, hiszen mindenütt jelen vannak.)
És ha már reagálsz, kéretik nem kerülni a választ a lényegre - bár, tudom, jó ürügy lehet neked a svábokból vitáznod majd velem, amit a "magyar mentalitás" általad történt leszólására reagáltam; de nem ez a lényeg, hanem az előtte levő beírásom.
Az előző előtti hozzászólásom érdekelne válaszod (felőlem a másikra is), azaz erre:
jún.3., 22:20.
Pontosítok:
Ezen hozzászólásomra érdekel válaszod:
jún.3., 22:20.
(Azonban felőlem a másikra is reagálhatsz, de a jún.3., 22:20-ra különösen érdekel reagálásod.)
Parancsolj, kedves másik, kifogást kereső, idézem:
"Zsoltnak a csaladja soha sem tiltotta a hegyektol"
Hahaha... nem gúnyként kacagok, csak annyira "viccesen aranyos", h folyton mellébeszélsz. ;) Én sejtem, h nem direkt teszed, hanem tudat alatt, no de akkor segítek tudatosítani ebben továbbra is, hátha több szempontból lesz ezentúl rálátásod a dolgokra, mint eddig. ;)
Sztem ha ilyen sokat tudsz Zsoltról, avval is tisztában vagy: a neje mászott is vele, kétszer is, 8000 m felett! Persze, hogy nem tartotta vissza. :D De ez speciális eset. A legtöbb extrém sportolónak nem extrém sportoló a házastársa. Na de oké, nézzük meg ezt az esetet is: erre is azt mondom, mint eddig, a nejében miért nem volt felelősségérzet, h gyereket csináltatott vele??
Amitől meg végképp mellébeszélés az "érvelésed": az 5 éves kislánya, és a 2 és fél éves kisfia (mert jelenleg ennyi idősek) még kiskorúak, sőt, pici gyerekek lévén mégis mennyire beszámítható véleménnyel bírnak? Bár ha konkrétan megkérdezed mondjuk az 5 évest, miután felvilágosítják, hogy apa fokozottan életveszélyes tevékenységet folytat, tuti azt mondja: "jaaaj, apa, ne csináld, inkább legyél velem, kérlek!".
Nézd, vannak infóim Zsolt kapcsán, nehéz érvelned még az ő konkrét esetében is ellenem, bár én általánosságban marasztalom el vonatkozó gondolkodásmódod (nem bántani akarlak ,csak elgondolkodtatni). Na de jó, nézzük tovább most konkrétan Zsolt esetét. A kislányát is sokkolta a hír, h 2010-ben a család barátját elveszítették, az Annapurnán (Horváth... a keresztneve nem ugrik be). A kislány szorongva rebesgette, hogy "Horváth bácsi nem halt meg, ugye nem halt meg, nem hagy itt minket, ugye neeem?", nem akarta elhinni... csak karácsonykor tudatosodott benne, h Horváth meghalt, meg nem jelent meg az ünnepi vacsoránál...
Most idézem ismét, amire reagáltam, a soraid közül:
"Zsoltnak a csaladja soha sem tiltotta a hegyektol"
No comment....
Most az apja következett, ugyanolyan okból kifolyólag.
Ez nekem nagyon ugy hangzik hogy neked a hegymaszas egyet jelent a halallal. Nem, a hegymaszo sem akar meghalni, nem azert megy a hegyre. A baleset fokozottan benne van, de mindenki aki fent van a legjobbja szerint szeretne donteni es le is akarnak jonni.
Azt hogy a csaladon belul ezt hogy dolgozzak fel nem tudhatjuk, a gyerekek viszont buszkek lehetnek az apjukra ha mar igy is alakult.
Ajanlom figyelmedbe az edesanyjaval keszult interjut, foleg amit a vege fele mond es akkor kicsit helyere kerulnek a dolgok. Zsolt nem hobby hegymaszo volt hanem hivatasos es a nemzetkozi elmezonyben. Ez sajnos egy ilyen "szakma", ot ez tette azza aki, lehetett volna ugy is dontenie hogy felhagy az egesszel, nem igy tett mert erosebb volt az eletcelja befejezese, de ez teljesen az o dontese, o elete volt, ebbe nekunk nincs belelatasunk.
Nekunk magyaroknak viszont buszkenek kene lennunk a munkassagara, eredmenyeire es arra amit kozvetitett.
Magam részéről azzal zárom le a vitát, hogy Zsolt „technikai okok” miatt nem lehet sem hős, sem példa. A példaképeket közfelkiáltással választjuk ki, nincs róla se vita, se „szavazás”, hiszen erényei és/vagy tettei megkérdőjelezhetetlenül pozitívak.
Ugyan az itteni létszám alapján kialakult kép nem reprezentatív, de tudható, hogy a közvélekedés hasonlóan megosztott. Hozzá lehet fűzni, hogy „nekem akkor is példaértékű”, és lehet emlegetni a Magyar mentalitást, de a közfelkiáltás nem történt meg.
Véleményem továbbra is az, hogy Zsolt kitartása és eredményei csodálatra méltóak, de szubjektív módon megkülönböztetek „egészséges” és „mániás” kitartást, elkötelezettséget.
Ugyan mindkettő hozhat a köz számára is (kézzelfoghatóan) hasznosat, a mániás viszont több esetben is csak önző célokat valósít meg.
Pl. az egészséges életmód hasznos, ezt kitartóan művelőket tudom támogatni irigyelni és tisztelni, viszont a mániás, már étkezési zavarnak nevezhető ortorexiást már nem. Pedig mindkettő csak egészségesen akar élni, de az ortorexiás életét már csak ez tölti ki. Nekem legalábbis látszik ez a különbség Zsolt esetében is, sajnálom.
Kedves kérdező!
"Nem az "ott"-ról van szó. Nem futnál, nem olvasnál, és a napsütésről is csak az jutna eszedbe, hogy éget, ha egy lakatlan szigeten egyedül élnél. Kapcsolatok, emberi kapcsolatok nélkül semminek sincs értelme..., csak ezt nehéz látni"
Ennyi erővel miért kötsz bele a mászásba? Ha én magányosan futok, akkor is ott vannak az emberi kapcsolataim mögötte? Igen, bizonyos mértékben igazad van. DE UGYANAKKOR ha ZSolt mászott, akkor ugyanígy ott voltak mögötte az emberi kapcsolatai neki is. Ezt nem látod? Nem érted?
"„ÉS szerintem sem neked, sem másnak nincs joga beleszólni abba, hogy kinek lehet családja és kinek nem, illetve abba, hogy ki hogy teljesíti ki önmagát. „
Ez annyira durva, hogy indoklást sem érdemel!"
Miért, ember? Szerinted jogod van NEKED, vagy bárki másnak eldönteni, hogy egy adott ember mitől boldog, mitől teljesedik ki. Ennyi erővel én is mondhatnám neked, hogy minek bowlingozol, mert a b. egy ökörség. De nem mondom, mert nincs közöm hozzá, hogy te hogyan élsz és nem szabhatom meg neked. Mint ahogy te sem döntheted el, hogy mit csináljanak mások. Ez nem tudom, hogy miért sértő gondolat.
Most a tegnap névtelenül hozzászólónak:
az egy dolog, hogy szerinted veszélyes a mászás - hidd el, a mászók nálad ezt sokkal jobban tudják. De azért ne szóljunk már bele, hogy "joga van-e" a gyerekhez, családhoz, vagy sem. Ennyi erővel, ha ismernélek téged, akkor ha akarok biztos találok benned vmi olyan káros dolgot, szokást, vagy szenvedélyt, vagy esetleges passzivitást ami a halálodat okozhatja. És akkor mondhatnám, hogy ember, neked ne legyen családod, mert ilyen és ilyen vagy, ezt és ezt csinálod. De ehhez sem nekem, sem másnak nincs joga. Mint ahogy neked sincs a másik személy helyett dönteni. Te úgy gondolkozol, ahogy gondolkozol, de Zsolt és a felesége másképp gondolkozott és másképp döntött.
Egyébként felhoztad, hogy ha még a feleség bele is egyezett, de attól még a két kisgyereknek nem volt beleszólása. Ez igaz is. De mond már el nekem, hogy két kiskorú gyereknek, bárhol, bárkinél mibe van beleszólása? Miben döntenek ők?
Illene elfogadnunk egymást, és nem csak a saját szempontjaink szerint megítélni őket. Én elfogadom, hogy ti úgy éltek és gondolkodtok, ahogy. Én úgy, ahogy én akarok. Zsolt meg úgy, ahogy ő akart. És a CSALÁDJA el is fogadta őt olyannak, amilyennek. És ez szerintem sokkal fontosabb, mint az, hogy mi mit gondolunk róla.
Megint a kérdezőhöz:
"a példaképeket közfelkiáktással váasztjuk" - húha. Szerintem példaképet mindenki SAJÁT MAGÁNAK választ. Egyénileg. Ebbe beleszólása senkinek nincs.
Mondjuk arra, a "közfelkiáltásra" kíváncsi lennék. Összegyúlne az ország népe egy nagy téren és háromra beordítaná mindenki, hogy ki a példaképe, vagy hogy?
Az egy dolog, hogy Zsoltot minek tartod. Lelked rajta. De azért még nem kellene annyira kiüresedett világban élnünk, hogy ne tudjunk különbséget tenni az egyik legjobb magyar hegymászó és drogosok, alkoholisták, étkezési zavarosak között. Ennyi erővel, ha a motivációit nézed, akkor hasonlíthatnád pozitív értelemben Teréz anyához is, mert ő a szegények istápolása miatt adott fel mindent.
De hagyjuk. Úgy látom, nem akarod megérteni a másikat. Csak mantrázod a saját dolgaidat. Ha így érzed jól magad, felőlem OK.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!