Erőss Zsolt egy példakép (volt)?
Nekem a példakép egy hős, aki másokért tett valamit, másokért érzett felelősség miatt halt (hősi) halált, vált mártírrá.
A hegymászást szenvedélynek tartom, és nem látok különbséget a kábszeres, vagy az alkoholista közt, aki belehalt szenvedélyébe. Erőss Zsolt eddig öt hegymászótársa halt meg közös túra közben, ( [link] )Kiss Péterrel együtt hatan (ha jól számoltam). Ilyen statisztika után (és család mellett) felelősségteljesen, sem új társat, sem új túrát nem vállaltam volna (amputált lábbal).
Nekem nem negatív példa, vagy csak én gondolom így?
"Szerintem meg lehet egyedül is meg társasan is boldog az ember. ... Szerinted egy hobbi, vagy sportteljesítmény, vagy egy sikerélmény nem okozhat boldogságot?
Zsoltról tudva levő, hogy szerette a feleségét és gyerekeit - nem volt társtalan. Társas életében is valószínűleg boldog volt, és igen, örömet okozott neki a mászás is. Az emberek többségének nem csak EGY dolog okozhat örömet. Szerintem. Egyébként a felesége kezét is egy közös mászás során kérte meg a Kilimandzsáró tetején.
"
Szerintem igazán csak társsal lehet boldog az ember. Nem számítanak sem a percek, sem a napok és a távolság sem.
Egy hobbi, vagy sportteljesítmény, vagy egy sikerélmény is okozhat boldogságot - de vajon Zsolt esetében -, ez feleségének, anyjának, gyermekeinek is okozott boldogságot (vagy csak neki?)?
A társas életében a boldogság csak kölcsönös lehet (annak kellene lennie).
A felesége kezét hol kérte meg, az csak egy romantikus filmkocka, és igen, örömet okozott neki a mászás is. A mászás is? Ez nem olyan, mint amikor a mintaapa időnként elmegy bowling-ozni. Azért ezt lássuk be!!
Pfú!
Úgy látom a felfogásunk gyökeresen eltér. Ha te csak a családdal, vagy partnereddel vagy igazán boldog pl. bowlingozás közben, (mert csak az a mintaapa aki a családjával bowlingozik)lelked rajta. Az én szemszögemből ez már függőség, amit írsz. Akkor gondolom soha egy percre sem szakadsz el otthonról, igaz?
Zsolt is ha otthon volt elvitte a gyerekeket pl síelni, az asszonnyal meg közösen másztak - nem tudom mi kellene még.
"..Úgy látom a felfogásunk gyökeresen eltér.
.... "
Mi kellene még?
Hogy tisztán láss! Kellene, hogy egy példát, ami összehasonlítás ne magyarázz félre. Más elmenni hetekre életet kockáztatni, mint akármilyen (hétköznapi) kikapcsolódásban részt venni.
Én nem akkor foglalkozom a családdal "ha otthon vagyok", hanem otthon vagyok, és foglalkozom a családdal. Nem vagyok mintaapa, mert elmegyek és jövök valamikor - ha úgy tartja kedvem -, de visszatérek. Már nem teszem meg, amit régen - pedig sokszor kockáztattam -, mert tudom, hogy várnak rám. Még is lehetek boldog.
Úgy látom felesleges kommunikálnunk, mert nagyon távol állunk egymástól.
Mert te egy személyben eldöntöd mi normális és mi nem? Mert bowlingozni normális, meg rövid ideig elmenni otthonról normális, de 2 hónapra elmenni nem? Szerinted így van, szerintem nem. Meg kellene értened másokat is, azt, hogy mások nem úgy gondolkodnak az életről, mint te.
Az emberek nagyon különbözőek. Az én szememben például te egy eléggé függő típusú embernek tűnsz. Csak a családoddal kapcsolatban tudod meghatározni magad és nem érted meg, hogy nem mindenkinek az a jó élet, amit te élsz. Zsoltnak az volt a jó, amit élt. És ha meghallgattad az interjúkat a feleségének is jó volt így (ugyanazt az életet szerették mindketten), különben nem is ment volna hozzá. A gyerekek is azt szokták meg, hogy apa elmegy egy időre, egy évben 10 hónapot van itthon, 2-t nem. Ennyi. Nem minden ember olyan, mint te. Nem mindenki gondolkodik úgy, mint te. Ezt illene elfogadnod.
Vagy szerinted mondjuk a hivatásos katonák, kamionsofőrök is rossz apák, mert nincsenek eleget otthon? Szerintem az a lényeg, hogy mit csinál az apa, amikor otthon van, nem az, hogy mikor van otthon. Sok apa otthon döglik a tv előtt, a gyereket meg leszarja. Vannak ilyenek is. Zsoltról lehetett tudni, hogy mikor otthon volt törődött a gyerekekkel, gyakran vitte őket ide-oda.
De nem győzködlek, mert úgysem érdemes.
"Úgy látom felesleges kommunikálnunk, mert nagyon távol állunk egymástól... "
Engem tényleg nem érdemes győzködni, mert nem vagyok apa (bocs), 15 éves vagyok. Apámnak is az a jó élet, amit annak gondol, és ha itthon van, akkor tök jó fej, sok helyre megyünk, törődik velem, de valahogy még is érzem, hogy "máshol van". Persze mindenki támogatja, pénzt keres és szeret minket, de kicsit mindenki örülne annak, ha más lenne a munkája. Ezt meg neked illene elfogadnod.
Így már érthetőbb a felfogásod, hogy tudom 15 éves vagy. Majd ha érsz egy kicsit, felnősz, máshogy fogod látni a dolgokat valószínűleg. Majd idővel megtanulod, hogy nem minden ember olyan, mint te. Nem minden család úgy boldog, ahogy ti.
Ha tudtam volna, hogy ilyen fiatal vagy, nem is vesződtem volna az eddigiekkel, így már látom, hogy mi miatt tartottalak "függő" típusú személyiségnek. Még nem váltál le a családodtól, még nem alakítottál ki egyéni értékrendet. Majd próbálj több nyitottsággal fordulni a többiek felé és megpróbálni elfogadni mások értékrendjét is.
Egyébként én nem minősítettem negatív értelemben a felfogásodat, ha a jövőben is csak mások fényében tudod elfogadni magad, és neked ez jó lesz így, akkor csináld. Zsoltnak és még nagyon sok embernek MÁS dolgok is képesek örömet szerezni, nem csak a családi bowling meg effélék. Vannak olyanok, mint te, meg vannak másmilyenek.
Bár amit mint hegymászó és sportember elért, azt felfogástól függetlenül mindenkinek tisztelnie kellene. És, hogy családapának milyen volt, csak a családja tudja, de a felesége végig pozitívan nyilatkozott róla.
Jééézusom, egész eddig egy 15 évessel vitáztam életről, családról és példaképekről...
35/F
"Tőle jobb hegymászók is vannak akikről csak a "szakmabeliek" tudnak."
Magyar vonatkozásban? Csak 1-et mondj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!