Normális, hogy lassan 24 évesen még félig tininek érzem magamat?

Még úgy is élek. Otthon, a szüleimmel. Mellette egyetemre járok, tavaly szereztem alapszakon diplomát, ősszel kezdtem a mestert. Csak jövőre fogok diplomázni.

Van mellette diákmunkám, de még mindig sokkal inkább diáknak vallom magamat, mint egy felnőtt, dolgozó embernek.

A bulik, szórakozás, divat, könyvek érdekelnek, mint egy tinit. Imádok koncertekre járni vagy szórakozni, kirándulgatni. Viszont nagyon kettéoszlott a gimis baráti köröm. Sok lány már évek óta felnőtt életet él, van, aki szült is vagy házasodott, ők többnyire vagy nem mentek továbbtanulni, vagy alapszakon befejezték. Én később is kezdtem egy évvel, mert gimi után gap year-t tartottam.

Lassan 24 (áprilisban) évesen mennyire normális a jelenlegi helyzetem? Jó ez így? Én még nem vágyok a teljes önállóságra anyagi téren és a saját családra sem. A tanulással, diákmunkával, szórakozással teljesen jól megvagyok. Még élvezem a viszonylag gondtalanságot. Közben mégis megy az időm, és habár most jól érzem magamat, félek, hogy majd 25-26 évesen az életbe toppanva azt fogom látni, hogy mindenki előttem tart.