Mennyire "normális", ha munkatársakkal nem jópofizok, miután bunkók voltak velem ?

Az egyik párszor rajtam élte ki a frusztrációit, amikor nem mentek normálisan a magánéleti dolgai.. keverte azt a bizonyost a hátam mögött. (Férfiak vagyunk mindketten.)

Amióta rendeződött az élete, sokkal normálisabb arcnak tűnik, de én sose voltam az a megbocsátó fajta.

A másik ott röhögött vele rajtam, de amióta apa lett, és ezzel valóra vált az álma, ő is sokkal nyugodtabb lett. Na mindegy a lényeg, hogy így viselkedtek velem, de mostanában normálisak akarnak lenni. Gondolom már nem kell levezetni senkin a dolgaikat és így már nem vagyok céltábla. De én nem tudom felejteni azt a pár alkalmat mikor totál bunkók voltak velem és nem is szoktam nyújtani nekik a kezemet mikor le akarnak kezelni. Csodálkozó tekintet boci szemekkel, nem igazán értik mi bajom van. Egy másik férfi kollégám szerint úgy viselkedek mint egy lány akinek megjött a menzesze.. de sose tudok ilyen dolgokat elfelejteni. Csak én vagyok ennyire "érzékeny" vagy tényleg minden idiótának meg kell bocsátani ?

Bocsánat ha túl keszekusza lett , remélem azért ,hogy érthető mire vagyok kíváncsi.