Mi van, ha nem tudom feldolgozni, hogy megöregedtem, és egy rakás trauma az életem?

Engem zavar, hogy milyen primitív emberek vannak. Nem mondom, hogy belőlem nem jön ki az állat, ha felidegesítenek, de alapból senkivel sem vagyok bunkó. Ez a nagy különbség. Én egy macskába sem rúgnék bele. Úgy érzem magam, mint akinek üvegszilánkokon kellene lépkednie, más meg elefánt módjára áttrappol a porcelánbolton. Nincs elég tér, levegő nekem. Aki meg azt írja, ne panaszkodjak, legszívesebben világgá ordítanám a fájdalmamat, hogy mindenki meghallja. Az igazságtalanság miatt. Az emberek teljesen süketek lettek a másik problémáira. Én nem kedvességet, vagy ilyet várok. Hanem azt, hogy normálisan viselkedjenek velem, és ne öntsék a vödör szart a képembe. Még ha rászolgáltam volna, de soha, senkinek sem ártottam. Pláne szándékosan, sosem volt bennem rosszszándék. Mégis folyton bántanak, mindig gúny, és nevetség tárgya vagyok, máskor meg úgy beszélnek velem, mint egy korccsal. Igen, nyilván velem is vannak bajok, de az emberekkel is. Én azt érzem, hogy selejtes vagyok, és egy korcs társadalomban él.

33# Mindenkit érnek sérelmek, ebben nincs közöttünk vita, csak egy fokkal nehezebb ezt úgy elfogadnom, hogy azt gondolom, nem szolgáltam rá erre. Mert nem vagyok rosszszándékú. Alapjáraton is zavar az igazságtalanság, az meg még jobban zavar, ha oktalanul történik velem.

37# Nem, nem is írtam ilyet. Ugyanis nem szokásom másoknak direkt sérelmeket okozni, képzeld, nem ez a hobbim...

Világéletemben csak üvöltöztek velem, azt sem tudom már, milyen az a normális kommunikáció, épp ezért azt se tudom kezelni, ha valaki kedvesen szól hozzám (ami egyebként sem túl gyakori dolog). Mert tökre elszoktam ettől. Ebben nőttem fel, számomra ez az alap kommunikáció, mást nem is nagyon ismerek. Azt hiszem, hogy az a normális, ha leüvöltik a fejemet, meg az érzelmi manipuláció, és érzelmi zsarolás a természetes. Mert nem is láttam mást.