Más is “tart” felnőttként a régi osztálytársaktól, vagy ez valami trauma reakció?

Tudom, furán hat a kérdés de nagyon kiváncsi vagyok, hogy más is gondolkodik-e így a régi osztálytársairól vagy nálam van a bibi.

Vidéken nőttem fel, a környező falvakból szinte mindenki ugyanabba a suliba járt, mindenki ismer mindenkit mai napig a környéken. Nálam ez az egyik oka, hogy nem szeretnék ugyanitt élni, pedig maga a környék, a természet és a lehetőségek nagyok is jók.

De valamiért furcsa, leírhatatlan érzés fog el, akárhányszor pl üzletben vagy rendezvényen találkozom egy volt osztàlytárssal. Az jut eszembe, hogy Hm sokat változott/ nem változott, milyen élete van, hogy boldogul az èletben? És ugyanezen aggódom is, hogy vajon mit gondol rólam? Vajon most is annak a szótlan felénk lánynak lát aki voltam anno? Ha változtat is azóta, biztos megvannak a régi bélyegek az emberek szemében és kicsit olyan mintha így nem tudnèk új életet kezdeni ameddig gyakran vagyok a közelükben.

Akikkel semleges viszonyom volt, ez nem is annyira releváns, viszont volt 3-4 személy akikkel anno szöges ellentétei voltunk egymásnak és mintha ezt ma is érezném. Volt egy lány, aki nagyon harsány, magabiztos mindig az élen levő volt, róla mindig azt éreztem lenéz és volt hogy ki is beszélt. Ennek már 13 éve, lehet azóta más és nem így gondolkodik, de ha össze futok vele, le dermedek mint anno, görcsbe rándul a gyomrom és nem vagyok természetes. Ugyanúgy reagálok mint anno amikor tartottam tőle. Vagy egy fiú, aki csúfolt hogy mennyire vékony vagyok. Nemrég össze futottunk, ő látszólag örült nekem, èn meg végig abban az akkori sértett érzésben voltam, és arra gondoltam,’ na látod, mennyit változtam és formásodtam?! Mostmár remelem bánod a bántó szavakat”

Remélem értitek mire utalok, ti szoktatok így érezni? Mennyire normális, hogy emiatt nem lenne kényelmes ugyanott laknom, vagy kellene rendeznem magamban és elmúlhat?

Költözés előtt állok és ezért gondolkodtam el főként ezen. Pár éve külföldön dolgozom és mennék haza. 28n