Mi van, ha nem tudom feldolgozni, hogy megöregedtem, és egy rakás trauma az életem?

Azt hittem, fel tudom dolgozni, de nem.. Az igazságtalanság fájó kínként hatol a csontomig. Nem tartom magam kimondottan jó embernek, de sohasem akartam szándékosan ártani senkinek sem, senkinek sem akartam soha rosszat. E tekintetben tiszta a szívem, Isten látja lelkemet. Itt vagyok öregen, szinte a fél életem elmúlt, és traumák törik darabokra a szívemet. Tehetetlen dühöt érzek egyszerűen, hogy mennyi igazságtalanság, jogtalan bánásmód ért engem. Ez az érzés teljes leblokkol, megbéklyóz engem. Azt hittem, sikerül túllépnem, de nem. Legszívesebben visszacsinálnám az egészet. Egy lelki roncs vagyok, mert azzá tettek. Nekem is állattá kéne válnom, csak így tudnék túlélni-de nem akarok én is olyan lenni. Üvölteni tudnék legszívesebben, hogy bárcsak az egész világ megsüketülne, az engem ért igazságtalanságok, sérelmek miatt.