Miért lett elterjedt a lakhatási zsarolás?

Lakhatási zsarolás az, amikor irreális és elmebeteg feltételeket szabnak a lakónknak, visszaélve mindezzel, illetve azzal, hogy ebből kifolyólag nem tud lelépni sehova, ezért inkább tűr míg fel nem mondja az egészsége (mentálisan vagy fizikálisan) a szolgálatot, függetlenül attól, hogy albérlő vagy szívességi lakáshasználó, de mi most az utóbbiakról beszélünk.

Néhány típusa ennek:

Valaki odaköltözik a párjához:

Most mindegy hogy férfi a nőhöz, vagy nő a férfihoz (bár nem ugyanolyan arányban gyakori a két helyzet, de ezt most hagyjuk), de az odaköltözött nem tud hova menni, mert vagy nincs senkije, vagy nem keres annyit, hogy albit tartson fent, nem lehet saját szava, önálló véleménye, el kell tűrnie nem csak az énhatár sértő hanem a határsértő viselkedést, az egyébként toxikus légkörbe, talán még a félrelépést és egyéb bántalmazást is (lelki vagy fizikai), de még a legjobb esetben is minden vitának az a vége, hogy "Te itt csak vendég vagy, ha nem tetszik el lehet költözni", visszaélve azzal, hogy úgyse megy sehova, hisz NEM TUD. (Tehát nem azért, mert kényelmes neki, hanem mert nem tud).

Hasonló a helyzet ha valaki be lett fogadva: Az odaköltözött nem tud hova menni, mert vagy nincs senkije, vagy nem keres annyit, hogy albit tartson fent, nem lehet saját szava, önálló véleménye, el kell tűrnie nem csak az énhatársértő hanem a határsértő viselkedést, az egyébként toxikus légkörbe, talán még a félrelépést és egyéb bántalmazást is (lelki vagy fizikai), de még a legjobb esetben is minden vitának az a vége, hogy "Te itt csak vendég vagy, ha nem tetszik el lehet költözni", visszaélve azzal, hogy úgyse megy sehova, hisz NEM TUD. (Tehát nem azért, mert kényelmes neki, hanem mert nem tud).

A mama börtön (ami véletlenül sem az amerikából átvett mama hotel) legtöbb elemeiben is megjelenik a lakhatási zsarolás, és itt most nem arról beszélek, hogy életképtelenné van nevelve, és/vagy egyéb módon van függésbe tartva (anyagi (ráterhelt adósságok) vagy érzelmi), hogy majd idős korukra körül ugrálja őket életük végéig (amúgy gyakran egyébként toxikus légkörben és énhatársértő viselkedést kapva, mondván, hogy úgyis eltűri, nem tud menni), hanem hogy pl. annyit kell hazaadnia és a költségekbe beszállnia, hogy az életbe ne tudjon összespórolni albérletre, de még kaucióra sem, (nem hogy saját lakásra) rá vannak terhelve mindenféle plusz költségek, amik szintén gátolják a leszakadást, mert ha nem teszi ezeket mind, akkor utcára kerül. Úgy meg ha anyagilag ily módokon meg van akadályozva hogy összespóroljon, nem igazán fog tudni albiba menni, ha az utcára ki van rakva, onnan meg főleg nem. És akkor a toxikus légkörről amit el kell tűrnie, nem is beszélve: Énhatár sértések, nem lehet más véleményen, se politikáról, se közéletről sem sehogy, sérelmek levezetve rajta, mert úgyse tud menni, eltűr mindent is.

És akkor beszéljünk kicsit az albérletről is, csak mert mindenkinek ez tetszik:

Bármi nem tetszik neki (pl. nem szimpatikus neki aki látogat, nem úgy rendezted be a bútoraidat (ha nem bebútorozott albérlet) ahogy neki tetszik, nem ugyanazok a politikai nézeteitek, közéleti véleményetek), vagy nem akarsz tőle semmit, vagy kirak, vagy viselheted el a határsértő viselkedését, beszólogatásait, visszaélve azzal, hogy tűrsz a végtelenségen túl, mert félsz hogy kirak és hajléktalan leszel, mert nincs hova menned.

De ha mondjuk van szerződés és nem rakhat ki, akkor is megteheti, hogy ha valami nem tetszik neki, nem hosszabbít szerződést, lakbért emel, vagy elüldöz.

De vannak még lakhatási zsarolások családon belül, párkapcsolaton belül, vagy szívességből ott lakáson belül is, amik több mint betegesen gyerekesen irreálisak.

Ezek a zsarolások azért lehetségesek, mert nem nagyon van lehetőség tovább lépni. Főleg nem lakhatási válság idején.

1! Ebben minden benne van, amit kérdeztél.