Miért jó az ilyen "anyáknak", hogy a saját gyerekükkel próbálnak meg másokat lelkileg zsarolni?

Sokszor olvastam már ilyet, de saját magam is átéltem / láttam / hallottam hasonlót és komolyan nem értem, hogy mire jó ez, amikor kb soha nem válik be.

Mikre értem:

- jófogáson próbáltam eladni az elektromos rollerem, és nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor írtak anyukák, hogy adjam már el nekik a FIX ár feléért/negyedéért/INGYEN, mert nekik gyerekük van, meg akkor álljam már a szállítási költséget is, mert neki gyereke van és az sok pénz, meg jaj ne legyek szívtelen gyerekutáló trágya, a gyereknek ez fontos a karácsony/szülinap/névnap/óvodai ballagás miatt. Mindegyiket elutasítottam, amelyik meg elkezdett veszekedni, annak meg meg is írtam, hogy nagyon nem érdekel, hogy neki kölyke van, semmi közöm hozzá, ne akarjon elektromos rollert, ha még a szállítási költséget sem óhajtja kifizetni. Én lettem mindegyik által gyerekutálónak titulálva, meg "kösz, hogy elrontottad a kisfiam/kislányom szülinapját" és így tovább.

- bevág a sor legelejére, aztán ha kérdőre vonják a bunkót, akkor egyből "de nekem gyerekem van/de én gyerekkel vagyok"

- tuskó paraszt módjára viselkedik, de neki ne szóljon be senki, mert őfelségének gyereke van

- ha valaki felhívja a figyelmet, hogy rá ugyanúgy vonatkoznak a szabályok/törvények, akkor megint "de hát nekem kisgyerekem van"

- itt a nevelés témakörben bunkó tajparaszt stílusban osztanak mindenkit, aki kritikát meg fogalmazni, mert "pofa be amíg nincs gyereked"

- ismerősömet már szabályosan zaklatott egy ilyen anyuka, mert nem akarta eladni a saját kutyáját, "de a kislányom annyira akarja, ne légy már szemét", szó szerint rendőrséggel kellett fenyegetni, akkor meg "kihívnád a rendőrséget rám, pedig nekem kisgyerekem van"

Hozzáteszem: egyik sem volt kisebbségi.

De mire jó ez? Láthatóan a büdös életbe nem válik ez be, és az emberek inkább frusztráltak és aggresszívak lesznek ettől, de mégis tovább csinálják.

Mi ennek az oka?

Veletek előfordult ilyesmi? Hogy reagáltatok?