Kellemetlenül érzem magam, ha meg kell ölelnem bárkit a családomban. Miért lehet ez?
Meg úgy egyáltalán, ha már "hozzájuk kell érnem", vagy kicsit közelebb állnak hozzám. Idegenekkel sem ennyire kellemetlen, mint velük (pl. szülők nagyszülők, keresztszülőkkel) - ugyanakkor, a feleségemmel kifejezetten igénylem is a testi kontaktust, minél többször (értsd jól, kérlek).
Nem volt hányattatott gyermekkorom, szeretethiányosnak sem éreztem magam soha, kifejezetten jók voltak hozzám pl. a nagyszüleim - jóllehet, a szüleim elváltak, de ezt elég kulturáltan tették. Nem vertek, semmi efféle. A pubertás korom eleje, közepe óta érzem így.
Nálatok van esetleg hasonló jelenség? Mit tudnék ezzel kezdeni?
Jófej volt, vagy ölelgetett is? Mert nem mindegy, hogy csak szóban szeretett, vagy ki is mutatta.
"Mindegyikőtöknél valamilyen trauma miatt alakult ki ez az érzés"
Nem. Én megölelgetem a gyerekeimet is és a szüleimet is. Inkább arról van szó, hogy itt páran tanultunk pszichológiát.
16:
Bagdy Emőkét, aki szerint egy rossz kapcsolat is jobb egy nőnek mint az egyedüllét? (ezt a saját füleimmel hallottam tőle egy Inforádiós interjúban)
Köszi, idáig azért nem süllyednék, hogy őt komolyan vegyem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!