Kellemetlenül érzem magam, ha meg kell ölelnem bárkit a családomban. Miért lehet ez?
Meg úgy egyáltalán, ha már "hozzájuk kell érnem", vagy kicsit közelebb állnak hozzám. Idegenekkel sem ennyire kellemetlen, mint velük (pl. szülők nagyszülők, keresztszülőkkel) - ugyanakkor, a feleségemmel kifejezetten igénylem is a testi kontaktust, minél többször (értsd jól, kérlek).
Nem volt hányattatott gyermekkorom, szeretethiányosnak sem éreztem magam soha, kifejezetten jók voltak hozzám pl. a nagyszüleim - jóllehet, a szüleim elváltak, de ezt elég kulturáltan tették. Nem vertek, semmi efféle. A pubertás korom eleje, közepe óta érzem így.
Nálatok van esetleg hasonló jelenség? Mit tudnék ezzel kezdeni?
#3 Nem, nem igazán. Jó illatú és ápolt mindenki, de nem rossz gondolat. Anyukám illatát például kifejezetten szeretem.
#4 Feleségem van, ezt kifejtettem a leírásban.
#5 Én is erre gondoltam először, de publikus, és nem publikus helyen egyaránt fennáll.
Emiatt ne érezd rosszul magadat. Nem kell egymáshoz érni, ha nem esik jól neked. Ne erőltesd. Mi sose voltunk mintacsalád. Egy asztalhoz nem ülök szívesen enni velük, nem hogy ölelés meg puszi. Nővérem egy időben ezen megsértődött, de nem érdekelt. Kisfiamat folyamatosan ölelgetem, puszilgatom, a páromat is, ha vele vagyok. Ez ilyen. Teljesen normális.
Idegenektől egyébként én is jobban viselem az érintést, de a hideg attól még tőlük is kiráz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!