Élvezi màs is amikor egyedül utazik?

Mikir kicsi voltam néha volrak útjaink éjszaka is autóval szülőkkel hogy mindenki csendben volt, némán csendben tudtam nézni a lampafényt esetleg hogy abban látszik az eső, vagy hátrahajtva a fejem kiláttam a szépvédőn is vagy oldalablakon és bámultam a csillagokat vagy nappal a tájat a kispatakokat, városok közt a teheneket, vagy szivárványt, szántókat, szélmalmokat, elvoltam.

És felnőve olyan fura ha haverokkal utazom pl be nem áll a szájuk egész úton sem, de ha külföldre megyünk több száz km-t sem, vagy ugyanez barátommal városon belül, elkezdenek kényszeresen beszéltetni is hogy ne legyek csendben mondjak már vmit, zavarja őket az egész hogy én csak ülök bámulok. És ez nem egy hanem szintem minden addigi barátomra haverokra is jellemző.

Vagy amikor pl vonaton betalál vki és egész úton beszél aztán még megsértődik ha én kivonom magam, hogy nem akarok beszélgetni.

Én imádok.

Sokszor utazok is éjjel egyedül kocsival, nagyon szeretem azt a csendet magam körül.

Persze úgy kirándulni kevésbé szeretek, hogy nekivágok egy hegynek egyedül gyalog. Tehát célzottan turistáskodni nem mennék el egyedül.

De autóban imádok egyedül utazni.

Igen, megvan a hangulata, ha nem kell másra koncentrálnod, csak hogy befogadd az új élményeket.

De ez szerintem egyénfüggő; egyik se jobb vagy rosszabb a másiknál, csak preferencia kérdése. A mamám pl olyan ember volt, aki még enni is jobban szeretett a szerettei között, mert a puszta társaság is jó érzéssel töltötte el, varázst adott a cselekvésnek.

Én a szöges ellentéte vagyok, nekem az emberek inkább figyelemelterelés.

Mivel senkim nincs, így egyedül utazom, egyedül nyaralok,egyedül kirándulok. Nagyon jó és a lelkemnek is felüdülés. A csend nem egy űr, amit sok idióta ember állandó locsogással be akar tölteni,hanem sokkal több !

Ahogyan szeretek sétálni a csendes erdőkben is,ahol a szél susog, a madarak dalolnak, vagy az eső kopog. Volt valakim, akivel ha együtt járkáltunk,ő is csendben volt, mert ezt élvezte ő is. Néha nagyon jó volt, ha megöleltük egymást, szintén csendben.

Már nincs pár éve .

Maradt a csend, de nem a szomorúság csendje.Hanem a gondolaté...

F

Nagyon tetszett a 8-as válasz! :)

Én utoljára idén július 14.-én utaztam hazafelé egyedül apáméktól. Nem volt rossz élmény, csak még gipszben volt akkor a kezem...

N

Szeretek most már egyedül is utazni. ^.^ Csak a helyjegytől vagyok kissé stresszes.

35/F