Ha az életemben folyamatos traumákat szenvedek el, azokból hogy jöhetek ki, hogy egy átlagos életem lehessen, hogy úgy keljel fel reggel, hogy nem fáj a lelkem? A közhelyeket ismerem, amiket mondani szoktak, nem segít, csak rosszabb ha hallom.

Köszönöm, ha elovasod, és ha tanácsot is tudsz adni. Nézek önfejlesztő videókat, olvasok önfejlesztő könyveket. Jelentkeztem pszichológushoz, aki egyszer fogadott, utána 2 időpontot is lemondott, az is fáj (elutasításként élem meg) Ő mondta, hogy van az életben egy alap szint, Ahogy felnőttem az nagyon mélyen van, aután egy nárcisztikus kapcsolatba kerültem ami feljebb van jobb lett. de az alap szintet még mindig nem ismerem. A felett lenne a jó élet. Röviden nem tudom érdemes e tovább kínlódnom célokat kitűzni amik nem okoznak örömet. bár ne születtem volna meg. a szüleim se akartak, el akartak régen vetetni. anyám nem kezeltette magát de paranoid skizofrén és nárcisztikus is volt (utólag visszagondolva), már nem él 8 éve de érzem a hatását. anayám szeretet nélkül nevelt fel nem dolgozott, segélyekből élt. apám nem ismert el a szemében senki vagyok. Mélyszegénységben nőttem fel amim most van csak magam kapartam össze. senki se foglakozott velem, a suliban csúfoltak, kiközösítettek. utána jött egy férfi az életembe ekivel kinyílt a világ olyan jó volt hogy én kellek valakinek. de 8 év alatt mélyrepülés hullámvölgyek lettek, kiderült számomra, hogy nárcisztikus. és most eldobott 3 hete. És vissza kellett mennem oda ahol felnőttem, ahonnan menekültem. Nem akarom ezt az életet. semmi önszeretet, semmi önbizaolm nincs, nem tudok örülni annak amit elértem. nem okoz örömet, ha valaki azt mondja szép vagyok, el sem hiszem. annyit csalódtam az életben, hogy csak fájdalomból állok. A többit akkor ha érdekel valakit. bocsánat hogy hosszú lett, de ez csak a felszín...