Akit sehova nem vesznek fel dolgozni, nektek is olyan mintha ki tagadtak volna a társadalomból?

Komolyan mondom mar annyira utalom hogy mindig csak szar munkákra vesznek fel hogy legszivesebben megdöglenék a g**cibe

Munka alvas munka alvas ennyi

G**ci munkátol az eletkedvem nulla

A munkanélküliség öngerjesztő folyamat. Minél hosszabb ideig munkanélküli valaki, annál nehezebben illeszkedik vissza a munkaerőpiacra, egyre inkább elharapódzik rajta a depresszió. Minél depressziósabb, annál nehezebb munkát találnia. Az álláskereséshez pozitív világszemlélet szükséges. Minél negatívabban látja valaki az életet, a lét értelmét, annál inkább sugárzik belőle mindez, ami komolyan befolyásolja rossz irányba a felvételi beszélgetéseket.

Voltam magam is hasonló helyzetben többször. Majd az élet egy álláspályázat kapcsán elsodort egy fejvadász céghez, ahol egy idős HR szakértő coach tanácsadó hölgy rettentő profin kezelte a helyzetet. Nem ajánlott állásokat, mert én arra még nem voltam felkészülve, helyette inkább ellátott számtalan tanáccsal és visszainvitált néhány "kezelésre". Kitöltetett velem több tesztet, hosszasan elbeszélgetett velem, megismert, majd tanácsokat adott, illetve rávezetett egy újfajta szemléletre, miként lássam önmagam kívülről is és ismerjem jobban önmagam és a képességeimet.

Nem vagyok nagy híve az ilyen, átlagemberek számára kissé elvont gondolkodásnak, ám kiderült számomra, mindez nem mindig humbug. Egy fillért nem kellett fizetnem érte, egy alapítvány támogatásával folyt a tanácsadás. Nem térítettek meg semmilyen vallási vagy céges elméletekkel, egyszerűen segítettek. Ennek már 24 éve, de azóta is képes vagyok mindezt hasznosítani. Továbbtanultam, majd szakmai képzésben vettem részt, felnőtt fejjel gyakornok voltam egy évig. Annyira megálltam a helyem, hogy véglegesítettek és életemben előszőr kaptam családos megélhetésre alkalmas fizetést. Képes voltam eltartani első házasságból született gyermekeimet 20-20 százalék (40%) tartásdíjjal, miközben új családot vállaltam második nejemmel, egyet, majd kettőt. Szépen megéltünk, megélünk mai napig!

Céges karriert feladtam a magas stressz miatt, ami egészségügyi gondokat hozott, így 10 éve itthon dolgozom. Nincs stressz, nincs főnököm, magam osztom be időmet, illetve, osszuk be nejemmel, mivel ő is egyéni vállalkozó lett. (kényszervállalkozó, mivel a fidesz leépítette kórházi állásából)

Az életben számtalan ok van, amiért bánkódni, mérgelődni lehet. A depressziós ember nem is lát mást a világból. Úgy mondják a szerelmes szeme előtt rózsaszín köd lebeg, akkor fogalmazhatunk úgy, a depressziós előtt állandó a sötétség. De az élet nem fekete vagy fehér, nem sötét vagy világos, az élet árnyalatokkal és színekkel teli. Egyszerűen meg kell találni azt az utat, amelyen járni szeretnénk. De az út nem egy keskeny vonal, amelyről nem szabad letérni, hanem egy kalandokkal teli széles, szinte határtalan terület, amit érdemes bebarangolni. Nyitott szemmel és lélekkel kell haladni. Számtalan érdekes helyzetet, embert ismerhetünk meg. Mindegyikből tanulhatunk valami pozitívumot, amely fejlődést eredményez számunkra. A negatívumokat el kell engedni, el kell hessegetni, azokkal nem érdemes foglalkozni! Ha érint minket, megoldást kell keresni, illetve kiutat.

Hippi duma, de aki görcsösen ragaszkodik, az mindig veszteni fog, aki viszont képes elengedni, azt számtalan jó dolog éri az életben. Nem telik új autóra, új mobiltelefonra, új számítógépre, vagy akár új márkás ruhára? Hát akkor ne kívánj ilyeneket! Ezektől úgy sem leszel boldog! Amennyiben eléred, használd, élvezd ki, amíg részed lehet benne, de ne kötődj hozzájuk. Ha nincs autód, járhatsz tömegközlekedéssel, kerékpárral, gyalog. Ha nincs drága mobilod, használj olcsót, hiszen az alapvető funkciót az is tudja, vagyis telefonálni lehet vele. Ráadásul, így nem köti le a figyelmed a sok hasztalan netes marhaság. Ha munkához kell a jobb mobil vagy számítógép, vagy dresszkód van, hát biztosítsa a munkáltató az eszközt vagy a feltételeket (megfelelő bért) a beszerzésre. Amely cég erre nem ad, az nem érdemli meg a munkavállalókat.

Jómagam 52 éves vagyok, megszámlálhatatlan munkát végeztem már, rengeteg állásban. Van három szakvégzettségem, több tanfolyam mögöttem, 38 év munkatapasztalat. (A mi fiatalságunk idején 14 éves kortól lehetett dolgozni. Én pedig ki is használtam már kamaszon is, nyárimunkákkal, diákmunkákkal a kötelező gyakorlati munkák mellett.) Munkát mindig lehet találni, csak olykor nagyon sz.rt. De egy vigasztaló van, nem rab az ember és ez nem kényszermunka, vagyis ott lehet hagyni bármelyiket. A legideálisabb elmélet, amit érdemes a főnököd agyába verni: Én döntöttem úgy, hogy itt vagyok, itt melózom, bármikor dönthetek úgy, már nem akarok itt lenni. Sz.r helyen, a főnök is szív, ha ő számára ez jelenti az élete célját, hát szíve rajta. A megkeseredett rossz tanároknak, a bunkó főnököknek kívánom, életük végéig maradjanak csak ott. ;) Olykor kedvem lenne egyik, másik orra alá dörgölni, mire vittem, mennyire kiegyensúlyozott életet élek én és családom.

A munkanélküliség általi kirekesztés emóció csupán egy érzés, nem egy valós kitaszítottság. Ezt a depresszió okozza az agyban, a lélekben. Váltani kell helyszínt, közösséget és máris ki lehet lábalni ebből a rossz érzetből. Ahogy mondják, ha kellemetlenül érzed magad, ha nem szereted, amit csinálsz, vagy éppen nincs mit dolgoznod, akkor valószínű, nem jó helyen tartózkodsz, nem jó helyen keresel megoldást.

Az sokkal szarabb ha mindig ugyanaz ismetlodik

Kilepsz egy helyrol at a masikba de az is ugyanolyan szar

Átérzem, ugyan ez van nálam is.

Eddig 2 melóhelyem volt, de mindkettő fos.. Most keresek, de nem is akarnak behívni