Miért teszik ezt az emberek? Ez valami egóetetés vagy mi?
Történik valakivel valami rossz. Pl balesetet szenved. Rögtön azt hozzák ki belőle, hogy az ő hibája. Mintha olyan nem is lehetne, hogy van egy sz@r napja, vagy hogy most így történt. Nem. Felsorolnak minimum 20 okot, felének köze sincs az egészhez, de ezekkel ők megmagyarázzák maguknak, hogy az illető csakis saját magát okolhatja, amiért ez lett vele.
És milyen jó, mert így már lehet nekik kárörvendeni, meg jöhet a "necsodálkozzon", meg az "úgy kellett neki".
Komolyan, hogy lehet ilyen gonosz az ember? Tényleg, ott tartunk, hogy van aki ebből csapolja az élvezetet?
Velem is csináltak már, többször is, de attól is rosszul vagyok, ha magam körül látom (ami szintén nem ritka)
Mi ennek a pszichológiája?





5-ös, mutassál légyszi egyetlen embert, akinek nincs legalább egy lelki baja, és fel nem dolgozott traumája.
Meg amikor 1 éves gyerek lesz leukémiás, ja...





20, ezzel maximálisan egyetértek. Szerintem a legtöbb ember otthonról hozza, én legalább is a szüleimtől tanultam azt meg, hogy ha mondjuk valaki szemét volt velem az iskolában, vagy történt egy incidens (nem kell nagy dologra gondolni, nem történt kár, nem sérült meg senki, csak nekem rosszul esett valaki), és ezt otthon elmondtam, azzal a céllal, hogy megértést és megnyugtatást kapjak, akkor sosem az történt, amit én szerettem volna, hogy anyukám mondjuk megölel, és elmondja, hogy nincs semmi baj és ő szeret, hanem egyből a részletekbe kérdezett bele, ki mit mondott, ki mondott először csúnyát a másikra, ki tehet az egészről. Ami egyfelől jó mert ha rávilágítottak arra, hogy máskor elkerülhető a hasonló beef azzal, ha pár nappal előbb kedves vagyok az osztálytársammal és kölcsönadom a ceruzát, akkor pár nappal később ő is lehet, hogy kedvesebb lesz, és nem foglalja be a libikókát egész szünetben, vagy, ha kicsit megerősödnék, atletikusabb lennék, akkor nem én lennék az utolsó, akit nagy kelletlenül beválogat a kidobósban a csapatkapitány utolsónak, akkor abból végül is tanultam valamit, de azt sosem kaptam meg tőlük, amit ezzel akartam, hogy ha már az iskolában szembesültem azzal, hogy valamiben utolsó vagyok, vagy nem kedvelnek az osztálytársaim, akkor legalább ők erősítsenek már meg abban, hogy elég jó vagyok és feltétel nélkül szeretnek.
És ez pl. rajtam úgy csapódott le, hogy én kamaszként eléggé radikális voltam, határozott véleményem volt pl., hogy a falu szélén "a soron" mélyszegénységben élő cigányok teljes mértékben hibáztathatóak a sorsukért, miért nem tanulnak meg olvasni, miért nem képzik magukat és vállalnak munkát? Aztán később rájöttem, hogy ez nem ilyen fekete és fehér, nem mondom, hogy semmi kontrollod nincs a sorsod fölött, mert ha iszonyat szar körülmények közt vagy, és az idő múlásával semmit nem teszel, hogy ezen javíts, azért valamennyire tény, hogy hibás vagy. De a problémák általában eléggé sokrétűek, és abban pedig maximálisan igazad van szerintem, hogy először foglalkozzunk azzal, hogy ártalmat csökkentünk, majd ha már minden rendben, akkor ráérünk azzal foglalkozni, hogy ki a felelős és hogyan előzhetnénk ezt meg a jövőben.





#21
Nem az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb embernek van traumája, hanem az a baj, hogy ezt a legtöbben nem dolgozzák fel, évtizedeken keresztül cipelik és ez okoz fizikális betegséget náluk.
Nekem is volt egy nagy traumám, de képes voltam feldolgozni és túl lépni rajta. A saját egészségemet többre tartom. Tessék, saját magát mutatom neked példának, hogy én képes voltam feldolgozni a traumámat és ezen kívül nekem nincs más fel nem dolgozott traumám.
És neked is felhívom a figyelmedet a "nagy része" szó jelentésére, ami nem azt jelenti, hogy mindenki.
Mondjuk az 1 éves leukámiás gyerek is szenvedhetett magzati korban olyan dolgokat, amik nála ilyen formában jönnek ki.





Annyira vártam már a magzati kori dumát :D Amikor már nem tudnak mit mondani,akkor jönnek azzal,hogy már fogantatásod előtt traumazizálódtál:))
Örülök,hogy "feldolgoztad" a traumáidat és jól bevédted magad a rákkal szemben a logikád szerint. Kár,hogy ez nem igy működik. Nehogy csodálkozz majd..





#24
Sajnálni tudlak csak. Nem baj, a te életed, úgy éled, ahogy akarod.
Volt 12 évem beleásni magam a témába, és minden, amit itt leírtam, engem igazol.
Javaslom neked Dr. Máté Gábor könyveit, de legalább a Normális vagy címűt, ez a legújabb.
Nem én találtam ki a betegségek lelki hátterét.
Most nagyon felkapott téma az örökölt sors. Sok pszichológus ezzel foglalkozik.
De a te értelmi szinteden elég annyi, ha beteg leszel arról te semmit se tehetsz, és majd a doktor bácsi meggyógyít téged, neked semmit se kell tenni érte.










#26
Te is csak azért szólaltál meg, hogy mondj valamit, az már ugye mellékes, hogy semmi köze a témához. 🤷🤦🫤















Nem csak lelki eredetű betegségek lehetnek van olyan is,hogy genetika, biológia, anatómia. Bio-pszicho-szocialisan kell nézni.
Én is ezen bosszankodom a minden napjaimban,hogy ha velem történik valami az pletyka szinten természetesen eltorzultan végig fut a környezetemben és kitalálnak rá okokat ahelyett,hogy megkérdeznék tőlem,hogy hogy történt. Igen meredek dolgokat tudnak kitalálni az unatkozó, buta emberek,hogy ne kelljen saját magukkal foglalkozni vagy hogy egy pillanatra saját magukat feljebb valónak érezhessék a másiknál. Ez a jobb vagyok érzes, ha már egyszerűen belül rosszul érzi magát, nincs önbizalma, akkor azzal lesz,hogy lehúzza a másikat és megélheti, hogy bezzeg én jobb vagyok, okosabb, velem ilyen nem történik bibibi.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!