Van értelme "kisemberként" leélni egy életet?

Ha nem jön be semmilyen "sikerrecept". Ha tökmindegy, hogy dolgozik-e az ember, vagy sem, mert szívből gyűlöli a munkát és úgyse jut előre. Ha 20-30 év, mire egy tetves saját lakása lesz/lenne, de addigra már eljár felette az idő? Ha emiatt kizárólag kényszer-együttélős-rezsifelezős toxikus vagy költségracionalizálós párkapcsolatokra van determinálva, mert ki akarna olyan férfivel együtt lenni/tartósan együtt maradni, aki még egy tetves bivalybasznádi kádárkockát sem fog örökölni, amit bele lehetne tolni önrészként vagy hiteltörlesztésbe? Gyereket meg pláne nem akar, mert van annyi felelősségtudata, hogy a semmire, a csóróságra nem akar szaporodni még akkor sem, ha a bölcs vezérünktől csurran-cseppen érte.

Ha a társadalmi osztálya, amelybe beleszületett is "sírva vígad" iszik, dohányzik, egyéb önpusztító tevékenységekbe temetkezik hónapról-hónapra élve, de ő nem hajlandó beállni a sorba és ugyanígy élni csak mert ettől elviselhetőbbek lennének a nyomorúságos mindennapok.