Mi tévők lennétek ebben a helyzetben? Költözzek vagy maradjak?

A párommal élek.

Lényegében ő fizeti a számlákat, kaja nagy részét, mert én egyetemre járok és rengeteget tanulok. Szívesen mennék diákmunkára, de tényleg annyit tanulok, hogy sokszor fél 2-kor is még fent vagyok és fél 6-kor kelek.

Párom állandóan szóváteszi ezt, hogy minden ő fizet. És ami még idegesítőbb azt mondja, hogy ez a diploma amit én csinálok semmit nem ér, felteszem a polcra, úgyse lesz munkám, én úgysem kellek sehova. Baromira elegem van már belőle. Én próbálok megtenni mindent, hogy elvégezzem az iskolát. Sokszor baromi fáradt vagyok, unom, nincs karácsony, nincs szülinap és akkor ahelyett hogy biztatna még lehúz hogy nekem ez úgysem fog menni. Jobban az idegesít hogy mindig mondja, hogy én hallgassak, én csak itt lakok. Ez a ház az én szüleimé. Nem nagy de elférünk. Nekem 50 ezer Ft-ot szoktak adni ennél többet nem tudnak / hó. Nem is várom el. Ezért is hálás vagyok. Ezt nem szoktam betenni a közösbe, ugyanis ebből szoktam venni magamnak a reggelit, napközben kaját, ha kell nyomtatni a suliba valamit vagy épp egy kabát, hamar elmegy az az 50 e Ft.

Már ott tartok, hogy elköltöznék. Persze ez az én szüleim lakása, de sajnos ez a várostól messze van. Szomszéd is 1 van. Egyedül én itt nem mernék lakni, sokszor félek is itt egyedül. Arra meg jelenleg nincs pénzem, hogy én kivegyek egy albit. Meg minek is fizetnék mást, mikor van hol lakni csak így baromi nehéz, hogy az ember csinálná. Épp ZH-ra készülnék a "párom" (magam sem tudom minek nevezzem...) meg csak magyaráz, hogy én hülye vagyok, semmi nem lesz belőlem. Próbáltam már vele beszélni, hogy majd iskola után lesz munkám nekem is de egyszerűen nem képes felfogni csak azt mondja hogy én nem kellek sehova. Mindig is ellene volt hogy én továbbtanuljak.

Kollégium nem opció, mert tele van...