Máshol is munkahelyen óriási a bébibumm a 23-32 éves nők körében (HR-es vagyok, 28/N)?
Rengetegen részben ki akarják használni a kormány által adott hiteleket és ezt totál meg is értem.
Én csak 30 felett akarok babát, elvileg nekem akkor nem is jarna ezekből semmi, de mivel sorházban lakunk a párommal (még nem a férjem), nincs rajta hitel, nem is érzem a sietés igényét. lehetne nagyobb otthonunk később gyerekkel persze, de szerencsére nekem más alternatíva is van, eleve 60-40% a tulajdonrész (enyém a kisebb, 2 lakásbol vettük).
Mindketten ki akarjuk még élni a húszas éveinket, de néha hülyén érzem magam, amiért minden második 30 alatt kolléganőm terhes vagy szült az idén, a Covid járványhelyzet megszűnése óta tart ez a hatalmas bébibumm.
Az már más kérdés, hogy mindenki házas volt már 25-28 éves korában eleve, amikor idekerültem és nem volt párom az akkori elődeim (babáznak otthon) be sem fogadtak, mintha én valami fura kis izé lennék, hogy még kapcsolatom sincs, meg a többi hobbim se tetszett nekik. Érdekes a nálam fiatalabbak most ezerszer jobb fejek minden szinten, de ők is 2-3 éven belül szülni szeretnének.
Ez ilyen genetikai hatás, vagy erősen rányomta a kormány is a bélyegét a gyerekvállalásra?
Pl: volt osztálytársaim 20-an nők, 10 éves osztálytalin senkinek se volt gyereke még szeptemberben, és a nálam 3 évvel idősebb, ugyanabba a gimibe járó barátnőm osztályában is idén született két 30 évesnek gyereke elsőnek, mert a karrier volt a fontosabb. Az osztályuk fele nem házas. Jellemzően IT-orvosi szekciókban végzünk munkát, egyik se kedvez a fiatal szülésnek.
Egyetemre, nappalira járt egy 5 gyerekes anyuka. Azt hiszem kezet foghatnál vele, hasonlókat tapasztalt ő is. A húgom és én is mint a tűz és víz. Sajnos ő pánikbeteg lett 9 éves korára. :( Nehéz volt ezzel megküzdeni vele sokszor. Én 25 évesen kaptam először pánikrohamot, mert attól rettegtem a Covid miatt, hogy éhen fogok halni az árak alakulása után... nevetseges tudom, nem volt reális az egész, mégis kellett a terápia kideríteni, mi az oka.
Húgom meg már kamaszként pszichológushoz járt, annyira nehéz tünetei voltak, én csak minimálisan szorongtam az érettségi előtti 1,5 évben de engem egyáltalán nem akartak terápiába vinni a szüleim. Utólag ezt máig sem értem, de talán úgy vélték én könnyebben megoldom egyedül (nem, nem sikerült, mint utólag kiderült, azóta csak gyűlt és rosszabb lett).
A megfelelési kényszerem a legnagyobb baj, talán emiatt is zavar, hogy ilyen alapvető dolgokban se felelek meg másnak, mint a mikor vállalok gyereket. És ez részben amiatt is van, mert a húgomra nagyon kellett figyelni, szenzoromotoros gondjai is voltak, én meg éltanulóként sosem okozhattam otthon gondot meg extra feszültséget még pluszban. :/
Úgyhogy csak a saját tapasztalat alapján, szuper hogy ezt is belátod, mennyire mások a gyermekeid, mert így másképp is állsz hozzájuk!
Az én területem egyébként nem konkrétan a HR, magasabb a képzettségem a kolléganők többségéhez képest, viszont gyakori, közvetlen kapcsolatom van velük.
Ennél többet nem árulok el, hiába anonim az oldal, buktam már itt le 2 kérdéssel is, azóta tartózkodom a konkrétumoktól. :P
43,45
Gondolom van gyerek. De kielégítő a kapcsolat? Van elég szex? Nem hinném:)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!