Máshol is munkahelyen óriási a bébibumm a 23-32 éves nők körében (HR-es vagyok, 28/N)?

22-es: nem azt írtuk, hogy nem akarunk gyereket, hanem hogy nem most. Emiatt nem kéne egyik gyerekes szülőnek sem lenézni minket, akinek még nincs. Mindenki a saját útját választja, minket ha hiszed, ha nem, sokkal többen "lenéznek" mint a gyermekteleneket a gyerekesek. Hasonlóan, ha egy apró vallási szekta tagja vagy, de neked ez adja meg a lelki békéd, attól még rengetegen nem fognak veled egyetérteni.

Nem az lesz a megoldás, hogy Te vagy Én mindenképpen változzunk meg. Az elfogadást kéne gyakorolnia azoknak, akik a többséghez tartoznak, mert minden kisebbségnek nehezebb valamiért.

Ha én nem szorulok rá a hitelre 30 éves korom előtt, hogy ezért szüljek, akkor nem teszem meg és kész.

Minden volt osztálytársnőm (20-an voltunk), kb. 28 éves mint én, senkinek sincs gyereke, mert mindenki értelmiségi karriert épít perpillanat.

Te vagy az önző, aki rá akarod erőszakolni másra a véleményed. Nem tudom mi az oka, valami nagy sértettség lehet benned.

Elég sokszor téma volt ez, kinéztek egy harmincas kolléganőt is, akinek szintén nem volt. Nem is akart sosem, azóta sincs neki. Hozzáment egy férfihez akinek már volt egy lánya, probléma megoldva, nem kellett szüljön neki. Én becsülöm, aki nyíltan vállalja, hogy egyáltalán nem akar. Nem egy szégyellni való dolog, nem mindenkinek megy. :)

Olyan kolléga is volt, akit kibeszéltek a háta mögött, amiért rossz a kedve fél éve, pedig lombikra járt szegény. Iker fiaik lettek, 35 éves korában! :)

Úgyhogy amikor megkérdezték tőlem megint, hogy mikor tervezünk gyereket, egy kicsit pipa lettem, emiatt született meg a kèrdés is.

Elnézést, ha valakit ezzel megbántottam, de akkor sincs semmi közük a méhemhez, és ha minden szabadidőben a gyerekek a téma, én ezt megértem, de nem akarok én lenni a rossz fej, csak mert nem tudok hozzászólni. Beszélek néha az unokatesóm gyerekéről, aki tök cuki, de nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy egy kisfiúnak evészavara van, tippeket kérnek egymástól és soha nem jön szóba semmi, amire én is tudnék mit mondani. Volt hogy részben tereltem a témát tök hétköznapiasan, hátha, erre is csak annyi volt a válasz, "bocsi, de ez hogy jön ide?"

A fiatalabb, gyermektelen kollégákról beszelünk a filmekről, könyvekről, kiállításokról is, meg ilyenek.

Kicsit olyan érzésem van, hogy ezek az anyukák ki vannak égve, mert tényleg max. A heti 2 jógaóra fér bele az idejükbe, nem sokat szórakoznak a gyerekek nélkül se egyedül, se màsokkal. És igen, valahol a gyermeknevelés ezzel jár, nem lehet fontosabb egy darabig egy jó könyv, egy kávé a barátnőkkel stb.

Velem van a baj, hogy azt érzem, ha nincs más téma, akkor nem igazán van miért erőlködnöm? :/

Nyilván ettől még kívülálló maradok, amin nem segít a hozzáállásom, de mit dobhatnék be a csapatba, ha az én napjaim annyira másról szólnak még és még nem adtam fel ezt a leendő gyerekem érdekében.

Idősebb kolléganők is kedvesek velem (nyilván nem sokan vannak), mert az ő gyerekeik már kirepültek, van más témájuk is.

Arról megintcsak nem akarok kerdést nyitni, hogy a legtöbb 35 alatti anyának csak egy gyereke van, én meg nem szeretnék egyke gyereket, csak ehhez több pénz is kell. 3-7 évesek a kicsik többnyire. Van, aki biztosan tudja, hogy nem lesz több, és ezzel sincs semmi baj, de amikor arról beszélek, hogy 30 felett még remélem lehet 2 gyermekem komolyan azt reagálták: "ezt majd meggondolod az első után, már ha egyáltalán összejön, látod neki is lombikkal lett 2."

Tehát sokat dolgozom velük, de nem jó a társaságukban lenni ilyenek miatt. Lehet semmi bajuk velem, de ebből az jön le, hogy mégis.