Munkakerülők! Ti mivel töltitek ki a nyarat?

221-es vagyok:"Videojáték streamelés, videojáték gameplay videók csinálása. Csak 1 a baj, a lőtéri kutyát nem érdekli, de engem meg az nem érdekel, hogy senki nem nézi tehát így is úgy is csinálom"

Akkor próbálj meg komolyabban ebbe az írányba menni,olvas,tanulj,kérj tippeket tanácsokat különböző fórumokon,olyan helyeken ahol tudnak segíteni,hogy legyél jó videós,hogy és milyen tartalmakat gyárts amivel feltudod kelteni az emberek érdeklődését.Youtubon van a csatorna tagság opció,egy jó videósra sokan feliratkoznak,támogatják.

#26 Egy kérdés alatt írta egyszer a kérdező, hogy ehhez sincs tehetsége, hiába akar ezen a vonalon dolgozni.

Viszont figyelembe véve, hogy milyen trash tartalmakra van kereslet, annyira mégsem lehet rossz.

Én valahol megértem az érzéseidet, kérdező. Megterhelő tud lenni mind fizikailag, mind lelkileg egy olyan munka, ami nem nekünk való, amit utálatból és kínkeservesen csinálunk nap mint nap. Legtöbb ember nem jókedvéből dolgozik és igen, sajnos a napjaink nagy részét ez viszi el. Mellette nem marad túl sok energiánk és időnk, ezért mindig meg kell szervezni, hogy melyik nap mi fér bele a teendőink közé és hogy jusson idő a kikapcsolódásra is.

Viszont a semmittevés nem visz sehová. Az az ember, akinek nincs dolga, nincs feladata, nem tud előre tervezni a jövőt illetően, az egy idő után befordul. Fontos, hogy hasznosnak érezhesd magadat és a napjaidat. Minden ember arra vágyik, hogy azzal tudjon minél több időt tölteni, amit szeret. Viszont meg kell tanulni és elfogadni, hogy az életben ha valamit szeretnénk, azért tenni is kell. Fogd fel úgy, hogy az élet egy adok-kapok játék. Ebben igazából semmi rossz nincs. Mondok pár példát:

Te az időd és energiád egy részét "odaadod" a munkáddal, cserébe tudsz tervezni a jövőre vonatkozóan, megvalósíthatod, amit szeretnél.

Te a videójátékozás helyett egyik délután elmész önkéntesen segíteni egy állatmenhelynek (sétáltatni, etetni, bármi), cserébe örömet lelsz abban, hogy adhattál egy kis szeretetet.

Te elmész reggel strandolni egyet, utána pedig beülsz egy moziba, találkozol a barátaiddal és egész este egy bárban mulattok, cserébe elfogadod, hogy most kimaradt otthon a házimunka és a teendőiddel nem haladtál aznap.

Az élet ilyen. Nem lehet mindent egyszerre. Ha valamit akarunk, azért tenni is kell, és van, hogy le kell mondanunk dolgokról (pl. néha a szabadidőnkről), csak hogy később jobb legyen és megtérüljön az "áldozatunk". Fontos az egyensúly, hogy meglegyen a munka is, a szórakozás is, az "énidő" is, de egyik se menjen a másik rovására. Ezt ki kell alakítani. Kialakítani egy olyan életet, ahol a munka nem nyűg, és ami mellett jut időd még minden másra is, amit szeretnél.

"Válassz olyan szakmát, amit szeretsz, és akkor soha az életben nem kell dolgoznod."

Ha sikerélményeid vannak a munkádban és azt szívesen is végzed, amiért még fizetést is kapsz, akkor fogod magad igazán szabadnak érezni. Erre kellene törekedni és nem elvből elutasítani azt, hogy valaha is kell bármit csinálni. Mindenki küzd, hogy jobb legyen neki, aki pedig már elérte ezt, az tett is érte (jobb esetben, ide most ne soroljuk azokat, akik eleve jó körülmények közé születtek és nem kell dolgozniuk, nekik is megvan a maga bajuk az életben).

Néha van, hogy félre kell tennünk, hogy mi éppen most mit akarunk (te esetedben, hogy ne kelljen dolgozni), de mindezt azért, hogy később jobb legyen. Ha elmész dolgozni, az már rendszert visz az életedbe, tapasztalatot gyűjtesz, megismersz embereket. Nem jó ennyire elzárkózni, mert saját magad elől veszed el a lehetőséget hogy igazán élj és rájöjj, hogy mit szeretnél.

24 éves vagyok, én is szenvedtem/szenvedek sokszor a munkával, tudom, hogy még nem vagyok a helyemen. Szívem szerint nem csinálnám ezt, nem ezzel foglalkoznék életem végéig és én sem akarom, hogy ez vigye el a mindennapjaimat. De a figyelmem inkább arra fordítom, hogy legalább ezzel teszek magamért, tapasztalatokat, tudást sajátítok el itt, tanulok és közben igyekszem tenni azért, hogy idővel majd azzal foglalkozhassak, amivel igazán szeretnék. Nekem is szokott viszolyogni a gyomrom ettől a munkától. De mivel van ez a munkám, cserébe eljuthattam nyaralni külföldre, amire mindig is vágytam, cserébe el tudtam menni programokra, amire mindig is szerettem volna, de pénz hiányában nem volt rá lehetőségem. Most a lehetőségeket nézem, és nem azt, hogy mennyi mindent adtam fel ezekért. Azt nézem, hogy mennyi mindent elértem, még ha szenvednem is kellett hozzá. Azon vagyok, hogy később ne kelljen, de ezért tenni kell, és nem várom, hogy majd más megoldja nekem/helyettem. Az tesz igazán szabaddá, ha nem kell függened senkitől és megállod a helyed még a legrosszabb időkben is, amikor éppen lemondanod kell dolgokról. Én hiszek abban, hogy ha lemondok valamiről, az később megtérül. Nem fogjuk tudni úgysem kikerülni, hogy ne érjen minket semmi rossz az életben. A szenvedés az élettel jár. Ha elfogadod, ha nem, ez mindig így lesz.

Először szerintem kezdd azzal, hogy magaddal foglalkozol és építesz egy kis önbizalmat. A negatív, visszahúzó tényezőket pedig próbáld meg kivonni az életedből, amennyire lehet, nem figyelni rájuk.

Kezdj el mozogni, sétálni, edzeni, csökkentsd az egészségtelen ételek fogyasztását. Ezeket mind ingyen megteheted magadért. Cukros üdítők helyett igyál vizet. Meglátod, hogy a közérzeted is sokkal jobb lesz. Először tűzd ki ezt célnak, és ha ezt meg tudod csinálni, akkor később mással is menni fog. De előbb magadat kell rendbe tenned, nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is.

Meglátod, ha képes vagy lemondani a hízlaló ételekről és rá tudod venni magad, hogy mozogj és sikerül leadnod pár kilót, büszke leszel magadra. Ha ezt meg tudod csinálni, képes vagy LEMONDANI dolgokról és TENNI magadért, akkor cserébe JÓL FOGOD ÉREZNI magad, büszke leszel, lesz egy kis önbizalmad. Innentől már a többire is képes leszel, de idáig el kell jutni.

Én kívánom, hogy ez sikerüljön neked és rájöjj, hogy az életet hogyan is lehet élvezni igazán.