Introvertáltak!Akiknek nem adatik meg, hogy egyedül éljenek, hogyan élitek meg?

#17

Miért lenne fura a párkapcsolat? Amúgy nem vagyunk “folyton együtt” hiszen dolgozunk és egyebek.

"Hát, szarul. Pedig a lakótársam is introvertált. Igyekszünk elkerülni egymást pl. a konyhában, de gyász, mikor nekem kávézni kell, ő meg főzne. Szerintem mindketten egyformán gyűlöljük a lakáspiacot, és laknánk inkább egymagunk."

Haha ugyanez xD De amúgy az introvertaltsag nem ugyanaz, mint a szorongas es a szocialis fobia. Illetve en eletemben egyszer voltam szerelmes eddig, de azt az illetot meg konkretan követtem mindenhova, annyira nehéz volt nélküle lennem. Mondjuk viszonzatlanul. Ha beleszeretsz valakibe biztosan szívesen laknal vele mondjuk egy lakasban, de esetleg kulon szobaban? Szerintem demiszexualis is lehetsz, introverteknel nagyon gyakori.

Egyebkent nekem megadatott, hogy csaladom vagy eppen lakotarsaim hosszabb idore elutaztak es hidd el, az csak fokozza a szorongast es a depressziot. Annyira hozzaszoksz a csendhez es a maganyhoz, hogy a boltba sem fogsz merni elmenni, ha hajlamos vagy a szorongasra mondjuk.

Utolsó, nem. Én tényleg, őszintén szerelmes voltam az exembe, akivel együtt is laktam anno. De annyira felcseszett, hogy ő ott van, és nincs meg a kis rutinom, hogy egy ponton meg is kérdőjeleztem, hogy szerelmes vagyok én egyáltalán, ha nem akarok együtt élni az emberrel, akit szeretek? Mert mindenhol azt látod, hogy akkor együtt akartok lenni sülve-főve, alig várod, hogy hazaérj, én meg néha körbe-körbe sétáltam tilosban kijárási tilalom alatt a háztömb körül, addig, amíg le nem nyugodtam annyira a sok gyökér után, akivel munkában találkoztam, hogy legyen érzelmi energiám arra, hogy most akkor vele foglalkozzak, de még így is baromi kimerítő volt, nagyon sokszor vágytam arra, hogy bár élnék egyedül, nagyon sokszor lementem inkább sétálni, csak ne kelljen úgy otthon lenni, hogy ő is ott van, hiába szerettem, és sokszor nem is szólt hozzám, csak léteztünk egymás mellett.

A jelenlegi barátom megérti, mert ő is ilyen. Heti 2 éjszakát alszunk együtt, egyszer nálam, egyszer nála. Saját lakása van, én jövő hónapban költözök olyanba, amit egyedül bérlek, nem tervezünk összeköltözni egymással, mert egyiken se akarunk. Nem az van, hogy most még nem, hanem soha sem akarunk, szeretünk hazamenni a nyugodt, csendes saját kis vackunkra, ami pontosan úgy van este, mint ahogy hagytuk reggel, pontosan tudjuk, milyen kaják vannak a hűtőben, és ha ahhoz van kedvünk (meg a másiknak is), akkor nyilván áthívjuk egymást, vagy hívunk barátokat, ha szeretnénk, de egyébként az égvilágon senki nincs még otthon is.

Max. akkor tudnám elképzelni, hogy összeköltözünk, és kényelmes lenne, ha ilyen hatalmas házat vennénk ki vagy birtokolnánk, ahol mindkettőnknek külön lakrésze van. De ez nem reális, meg takarítson 100+nm-t a fene, jó nekem a 35 nm-es garzon, aztán áthívom, ha szeretném, és ha úgy gondolja, átjön. Én ebben le tudom élni az életem. Lakótárssal nem tudnám.

#25

Sok sikert így a gyerekvállaláshoz...

*városban

Jelenleg egy családtagommal élek egy háromemeletes házban lehet ezért tetszik nekem is, mert bár egy házban lakunk, azért mégiscsak "messzebb" egymástól. De szerencsés vagy, ha találsz magadhoz hasonló szintén introvertáltat.