A családos emberek általában jobban eltudják fogadni az öregedést?
A mai világban valahogy nagyon nehezen tudják elfogadni az emberek, hogy öregszenek. Valószínűleg régen is volt egyfajta nosztalgia a fiatalság iránt, de az idősek felé több tiszteletet adott a társadalom és valahogy bölcsességgel ruházta fel őket. Ma meg igazából az van, hogy pont az idősek azok, akik nem tudják kezelni a digitális eszközöket és ezért nem tűnik már hasznosnak az ő tudásuk.
A fogyasztói kultúra is arra sarkallja az embereket, hogy minél több élményt kell begyűjteni és mindig kellően fiatalnak érezhetik magukat az új dolgok kipróbálásához. Vannak ilyen mondások is, hogy a 40 az új 30. Viszont mégis ott van azért, hogy sok ember arcán egy kis negatív érzés látszódik, ha megkérdezik hány éves és kiderül, hogy elmúlt már 30 vagy 35 és nincs családja vagyis a társadalom már nem legitimitálja annyira a lazább, bulizós életstílust, mint a fiataloknál. A családosok ellenben még örülhetnek is, ha öregszenek, mert látják növekedni gyerekeiket majd esetleg unokáikat. A fiatalság eszménye ígyis úgyis elmúlik mindenkinél.
válasza:
válasza: válasza:"Nemcsak a fiatalságomat temethetem, hanem végzetesen el vagyok maradva így az életem felénél."
Nem vagy elmaradva, ez a te életed.
válasza:Ez a szar? Hát kösz szépen...
Én élményeket, férjet, gyereket akartam volna, nem a felét végigtanulni
válasza:"Párkapcsolat nélkül hol a társaság?"
Ha neked párkapcsolat nélkül nincs társaság, az elég szar dolog lehet. Nekem vannak barátaim például. Párkapcsolatot meg nem akarok. Én a szerelmet testiségben nem tudom igazán átélni, inkább érzelmi szinten, ez viszont egy párkapcsolathoz kevés. Amúgy is egy diszfunkcionális családban nőttem fel, rosszak a kötődési mintáim. Sokat fejlesztettem magamon, de ettől még én nem akarok párkapcsolatot, és nem érzem magam magányosnak.
válasza:Te döntöttél így.
Társaság a szüleid, testvéreid, egyéb rokonok, barátok.
válasza:25
Te tudod.
Nálam mindenki más munkarendben dolgozik, tanul, családja van. Sokat ülök otthon, mert nincs kivel menni. 2-3 órán túl unalmas egyedül a kimozdulás, meg azért vannak gondolataim, amiket megosztanék másokkal.
A legfájdalmasabb, hogy minden harcommal tökegyedül vagyok, senki se biztat, bátorít, senkit se érdekel, mi van velem. Baráttal 2-3 mondatban lehet megbeszélni, sok barátom maga is 2-3 mondatban mondja el.
Persze így nemcsak velem nem törődnek, nekem sincs kivel.
26
A körülmények miatt, igen. De attól még egy szr és nem élet.
Sokkal jobban elfogadnám amúgy a tükörben látottakat, a gyógyszereket, a fájdalmakat és azt, hogy túl vagyok a felén, ha:
- túl lennék egy rakás utazáson kettesben, a párommal,
- lenne gyerek,
- kezdődnének már a gyerekes utazások.
Úgy elértem volna, amit biológiailag és az élet menete alapján praktikus, akkor, amikor praktikus.
Most így mi lesz?
Minden normális ember foglalt, randivonalon jelölnek 45-50 körüliek... Lassan kicsúszom a gyerekvállalásból és irtó öreg leszek, mire érettségizne....
válasza:Apum alkoholista, láncdohányos, súlyos beteg, megrángatta az élet. Anyám pszichiátriai beteg.
Féltesóim vannak.
Egyéb rokonok kétszinűek és már kiskoromban összevesztek velük apum és apai nagyszüleim.
Tehát ez a rész is csodás....
Az élet rendje, ugye?
válasza:"Sokat ülök otthon, mert nincs kivel menni."
Sose értettem azokat, akiknek kísérő kell, hogy menjenek valahova. Én most hétvégén voltam városnéző kiránduláson Egerben, nem csoporttal, csak a kutyámmal egyedül, voltam már egyedül moziban is, színházban is, külföldi kiránduláson is...
válasza:Nem unatkoztál???
Plusz nem akartad senkivel megosztani a gondolataidat?
Én most voltam úszni, utána 4 km séta egy dombra, hát már untam...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!