A családos emberek általában jobban eltudják fogadni az öregedést?

Ha csak logikusan nézzük (tényleg csak a logikát tekintve) szerintem igen. Tehát nincs az hogy egyedül rohad meg az elfekvőn az ember majd öregen esetleg vagy egy kórházba valami miatt csak úgy bánnak vele mint egy darab szarral. Hanem vannak akik hozzátartoznak...sokan ezért is csinálnak gyereket EZÉRT IS....én legalábbis így gondolom, sőt azért már 30 évesen is lehet érezni hogy ez így nem okés (mármint család nélkül) mint érzelmileg...mint a többi dolgot tekintve.

Én is nagyon szeretnék egy gyereket már...de konkrétan nem találok rá megfelelő jelöltet...mert a legtöbb 25-30 éves még mindig a discoba b..tja magát már elnézést...a többi meg foglalt.

Az már más kérdés hogy mi lesz a gyerekből/gyerekekből..lehet szar majd a fejünkre vagy még rosszabb lesz mintha nem lenne :D de hát mindegy. Egyszóval szerintem igen.

30f

hmm nem szerintem nem. szerintem intelligencia kerdese es hogy mennyire egoista valaki.

nalam a csalad es enis eltudjuk fogadni, nem tema. megöregszünk meghalunk ez sosem jött igy szoba. es teljesen normalis dolog.

nalunk orvosok es ügyvedek vannak a csaladban csak. szoval tanult emberek.

anyosom, nagyon egyszeru munkas csaladbol szarmazik es raadasul tenyleg buta hölgy. kedves. de nagyon buta.

minden latogatasnal amikor ott vagyunk sir hogy nem akar megöregedni fel stb....

mint ember nagyon önzö tipus. a fiaval (a parommal) nagyon rosszul bant gyerekkoraban. nem nevelte fel szeretettel. felnie nem kellene semmitol mivel Becsi öregasszony aki magas nyugdijat kap mert özvegy es a ferje anno jol keresett...szoval azt sem lehet mondani fel hogy majd ha meghal a kis viskoban elfelejtik mert nagy hazban, takarito no, mi minden heten megyunk hozza... naja.

"Tehát nincs az hogy egyedül rohad meg az elfekvőn az ember majd öregen esetleg"

Szigorúan a logikát tekintve hogy raktad össze, hogy akinek vannak gyerekei, az nem maradhat egyedül?

Önző, aki azért vállal gyereket, hogy ne egyedül öregedjen meg. A gyerek is meghalhat előbb, egy volt tanárnőm egyik gyereke közúti balesetben halt meg huszonévesen. A szülő is lehet szar ember, toxikus, bántalmazó, akit aztán elkerülnek a gyerekei, és egyedül rohad meg emiatt, okkal.

Nincs összefüggés, ki mennyire fogadja el az elmúlást és a családi állapot között.

"Viszont mégis ott van azért, hogy sok ember arcán egy kis negatív érzés látszódik, ha megkérdezik hány éves és kiderül, hogy elmúlt már 30 vagy 35 és nincs családja vagyis a társadalom már nem legitimitálja annyira a lazább, bulizós életstílust, mint a fiataloknál."

Egyrészt le kell szarni, ki mit "legitimál", másrészt honnan jön, hogy akinek nincs családja, az bulizik?

Szerintem igen.

Legalábbis én az öregedés elején járok, napi szinten látom a tükörben és szinte naponta érzem is a jeleit. Mármint 2-3 éve még teljesen hamvas voltam, mostmár itt vannak az első jelei, hogy többé nem leszek az.

Ha lenne férjem, 1 mondjuk 4 éves gyerekem, a gyerekvállalás előtt utaztunk, hobbiztunk volna a férjemmel, akkor szerintem könnyebben elfogadnám a harmadik x-et. Nem késtem volna le semmiről és kiélveztem volna a huszas éveim elejét. A második felében meg babáztam volna. Ott tartanék, ahol biológiailag praktikus. Még regenerálódott volna a testem szülés után és sokkal nagyobb eséllyel élném meg a gyerekem huszas éveit.

Így, hogy szingli vagyok és a huszas éveim a tanulásra mentek rá, néhány évben nagyon durván, így konkrétan a terápiámon téma az öregedés, amit nem tudok feldolgozni.

Nem is élveztem ki a huszas éveimet, pasikból a maradékból válogathatok és lassan kicsúszom az időből.

A velem egykorú családosok is ráncosodnak, fáj itt-ott és harmincasok, de ők éltek és tartanak valahol. Együtt haladt az életük vonala az idő múlásával.

Egy ötvenesnél is el tudom képzelni, hogy sokkal nehezebben viseli a lassan időssé válását, ha rádöbben, hogy nem élt boldog házasságban, nem lett és már nem lehet gyereke.

Míg, ha idős, de az élete vonala együtt haladt az öregedéssel, ott a két huszonéves gyerek és nemsokára jön az unoka, így könnyebb elfogadni, hogy az elmúlás az élet rendje.

30N

Azért írom le, hátha kevésbé harapózik el ez a nyelvtani hiba:

Az alap szó az előtte álló igekötővel: elfogadni

Közbeékelt szó: tudják

A közbeékelt szó miatt 3 külön szóként írják: el tudják fogadni

"az élete vonala együtt haladt az öregedéssel"

Szerintem ez annál van így, aki rá van fixálódva, hogy kipipálja az elvárt dolgokat.

2- "vannak akik hozzátartoznak...sokan ezért is csinálnak gyereket EZÉRT IS...."

Szóval te elvárod hogy öregségedre gondozzanak a gyerekeid, akiknek egy jó időre fel kell adniuk az álmaikat, szabadságukat stb. miattad csak hogy a pelust kicseréljék alólad, hallgassák a siránkozásaidat, a régi történeteidet stb.

Ez egy jó nagy önzőség tőled.

Erre vannak az öregotthonok, vagy onnét fogadj napi ápolót az otthonodba, de hagyd élni a gyerekeidet.

8

Tehát, ha valaki szeretne gyűjteni néhány élményt (ami amúgy nem mindenkinek csak az utazás!!), szeretne tartós párkapcsolatot és gyereket, az "rá van fixálódva, hogy kipipáljon dolgokat"? Ok. Fura egy elképzelésed van az életről.

Akkor is úgy gondolom, hogy aki 33, de ott a 2 gyerek, férj, ház rengeteg átélt dolog, az hiába nem fiatal már, egyfelől semmiről sincs lecsúszva, másfelől elmúltak az évek, de haladt ő is.

Ahogy haladunk bele a középkorúságba és az idős korba, ugyanez végig.

De tudom, aki otthon akar játszani a számítógépen szingliként, annak ez dolgok kipipálása.